Marxista fogalomtár-3.-ik rész |
Varga Sándor |
|
|
Életforma: azok az anyagi és kulturális körülmények, amelyek között az emberek élete közvetlen termelési és társadalmi-politikai tevékenységükön kívül végbemegy; az élelem, ruházat, lakás, üdülés, szórakozás, az egészség megőrzése stb. iránt mutatkozó szükségletek kielégítésének feltételei. Az életkörülmények jellegét és a létszükségletek kielégítésére szolgáló eszközök jellegét a termelési mód határozza meg: a termelési módban végbemenő változásoktól függ. Emellett erősen rányomják bélyegüket az életformára a népek szokásai, erkölcse, hagyományai, az osztálykülönbségek, a város és a falú közötti különbség, a nők társadalmi helyzete, a nemzeti különbségek, a társadalom ideológiája és kultúrája, családi viszonyai. A szocialista társadalomban a dolgozók életformája az anyagi és szellemi termelés színvonalának emelkedésével párhuzamosan tökéletesedik.
|
Marxista fogalomtár-4.-ik rész |
Varga Sándor |
|
|
lényegükben valamennyien az imperializmus válságát felismerő vagy érzékelő, ugyanakkor azonban a szocializmustól idegenkedő polgári, kispolgári és értelmiségi rétegek ideológiájának felelnek meg.
Hazafiság: a haza szeretete, „egyike a legmélyebb érzéseknek, mely elkülönült hazák évszázados és évezredes fennállása során gyökeresedett meg” (Lenin művei). A hazafiság nem valamiféle titokzatos „nemzeti szellemből” vagy „faji lélekből” fakad, mint ahogy a polgári szociológusok állítják, hanem meghatározott társadalmi-gazdasági viszonyokból. A hazafiság történelmi jelenség, amelynek konkrét tartalma a különböző korokban változó. A hazafiság mint a társadalmi tudat egyik eleme, különösen nagy jelentőségre tett szert a fejlődő kapitalizmus korában, a nemzetek és a nemzeti államok kialakulásával kapcsolatban. Az osztályellentétek további fejlődése és kiéleződése során azonban egyre nyilvánvalóbbá vált a burzsoá hazafiság hamis és képmutató jellege. A burzsoázia a haza érdekeinek fölébe helyezi a profitot és a „világ tőkései szövetségének védelmét a dolgozókkal szemben” (Lenin művei).
|
Marxista fogalomtár-5.-ik rész |
Varga Sándor |
|
|
Idealista történetfelfogás: az a felfogás, amely a társadalmi fejlődés fő erejének az eszméket, az elméleteket, az emberi tudatot stb. tartja. Az idealista történetfelfogást Marx előtt osztatlanul uralkodott a tudományban. A társadalom fejlődését vagy az „abszolút eszme”, a „világész”, a világ felett álló tudat tevékenységével magyarázták (pl. Hegel), vagy egyes kiváló személyiségek tevékenységével (pl. az ifjú hegeliánusok, a narodnyikság). A Marx előtti materialista filozófia sem lépett túl e felfogás korlátain. A XVIII századi materialisták azt vallották, hogy a történelem menete az emberek nézeteinek fejlődésétől, az ismeretek terjedésétől függ. Feuerbach a történelmi periódusokat a vallásban végbement változásokkal hozta összefüggésbe. A modern polgári szociológiában osztatlanul uralkodik az idealizmus, a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeinek tagadása. A modern polgári szociológia vagy arra törekszik, hogy pesszimizmust és bizalmatlanságot hintsen el a társadalmi haladást illetően, vagy pedig igazolni próbálja a fennálló helyzetet, és elvonja a dolgozók figyelmét a társadalmi viszonyok forradalmi átalakításáért való harctól. A társadalmi fejlődés tudományos elmélete a történelmi materializmus.
|
Marxista fogalomtár-6.-ik rész |
Varga Sándor |
|
|
Kispolgárság: kis magántulajdonosok, kisárutermelők és kiskereskedők társadalmi rétege, amely a munkásosztály és a burzsoázia között foglal helyet. Helyzetét kettősség jellemzi: egyfelől tulajdonos, másfelől maga is dolgozó. A kapitalizmusban mint társadalmi réteg állandó mozgásban van: egy része a burzsoázia sorába emelkedik, más része proletarizálódik. Fejlődésének történelmi tendenciája a tönkremenés. Helyzete folytán az osztályharcban ingadozó és szélsőségekbe csapó magatartást tanúsít. Gazdagodó vagy viszonylag jól élő része pedig „baloldali”, anarchista hangulatokat szül. ez a szélsőségekben való mozgás kihat a munkásosztályra és a munkásmozgalomra is. A kispolgárság a nagyburzsoázia elleni harcban a munkásosztály szövetségese, de ingadózásait a proletáriátusnak saját fegyelmével kell ellensúlyoznia.
|
Marxista fogalomtár-7.-ik rész |
Varga Sándor |
|
|
Marxizmus – Leninizmus: a természet és a társadalom fejlődésének legáltalánosabb törvényeiről, a dolgozó tömegek forradalmáról, a szocializmus győzelméről és a kommunista társadalom építéséről szóló tudomány; a munkásosztály és a kommunista párt ideológiája. Megalkotói: Karl Marx (1818-1883) és Friedrich Engels (1820-1895). Majd tanításaikat új történelmi helyzetben továbbfejlesztve V. I. Lenin (1870-1924). Kialakulása és fejlődése szorosan összefügg a munkásosztály és a munkásmozgalom fejlődésével. A 19 század első felében már kialakult és önálló erővé vált a munkásosztály, kibontakoztak a kapitalizmus ellentmondásai, kiéleződött az osztályharc a munkásosztály és a burzsoázia között. Ahhoz, hogy a munkásosztály harca kibontakozhasson, szükség volt az osztályharc és osztálycélkitűzések tudományos megfogalmazására. Marx és Engels, felhasználva mindazokat az értékeket, amelyeket a tudomány addig alkotott, elemezték a társadalom fejlődését, a kapitalizmus törvényszerűségeit, megdöntésének szükségességét, kidolgozták a forradalmi harc legfőbb elveit. A marxizmus három fő forrása: a klasszikus német filozófia, az angol polgári politikai gazdaságtan és a francia utópista szocializmus.
|
Marxista fogalomtár-8.-ik rész |
Varga Sándor |
|
|
kommunizmus építéséhez, az emberiség megmentése egy harmadik világháborútól.
|
Marxista fogalomtár-9 .-ik rész |
Varga Sándor |
|
|
metafizikai és a materialista dialektika. A metafizikus „haszontalan” tagadás a réginek az egyszerű elvetése, megsemmisítése. A másik metafizikus véglet az a felfogás, hogy a fejlődés zárt körben megy végbe, hogy a fejlődés nem más, mint egyszerű visszatérés a régihez. A materialista dialektika szerint a tagadás a fejlődésnek egy feltétele, mozzanata, mindannak a pozitívnak a megtartásával, ami a régiben megvolt s ami a további előrehaladó fejlődéshez elengedhetetlen.
|
ENGELS A TERMÉSZET DIALEKTIKÁJA (Részletek) |
Kivonatolta:Varga Sándor |
|
|
BEVEZETÉS
A modern természetkutatás, az egyetlen, amely tudományos, rendszeres, mindenoldalú fejlődést hozott, ellentétben az ókoriak lángeszű természetfilozófiai megsejtéseivel és az arabok felettébb jelentős, de szórványos és legnagyobbrészt eredménytelenül tovatűnt felfedezéseivel - a modern természetkutatás, mint az egész újabb történelem, attól a hatalmas korszaktól kelteződik, amelyet mi németek az akkor ránk zúdult nemzeti szerencsétlenségről reformációnak nevezünk, a franciák renaissance-nak és az olaszok cinquecentónak, s amelyet egyik név sem fejez ki kimerítően.
|
Lenin intelmeiből. |
Varga Sándor |
|
|
/Baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége. Kossuth Könyvkiadó.1964./
Megjegyzés Az embernek állítólag azért van a nyakán a feje, hogy időnként legalább elgondolkodjon, és ha az olvasottakban ráismer a ma igazságaira is, akkor érdemes volt az időt áldozni eme az intelmek megírására .A kapitalizmus változási megkövetelik, és mégjobban a tőkés restauráció, hogy a kommunisták ne változatlan tételeket skandáljanak, de a valós történelemből tudományosan helyátálló következtetéseket vonjanak le. Ilyen aspesktusból nézve a marxizmus megtisztítása a rárakódásoktól és meghamisításokból nem valamiféle revizionizmus, de kötelessége minden fejlődésre még képes kommunistának.
A történelem úgy hozta, hogy a kommunista és munkásmozgalomnak ismételten ki kell vajúdnia tudományos igazságait. Természetesen nem a semmiből, de a klasszikusok elméleti fogódzóját is segítségül felhasználva. Ha az utóbbiak úgymond teljesen” döglöttek” lennének, akkor burzsoáziának, és apologétáiknak a feje se fájna.
|
Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok [MAGÁNTULAJDON ÉS KOMMUNIZMUS30] |
Átírta:Varga S. |
|
|
De tulajdonnélküliség és tulajdon ellentéte egy még közömbös, nem a belső viszonyához való tevékeny vonatkozásában, még nem ellentmondásként felfogott ellentét, ameddig nem a munka és a tőke ellentéteként fogják fel. A magántulajdon előrehaladott mozgása nélkül is - a régi Rómában, Törökországban stb. - kimondhatja magát ez az ellentét az első alakban. Így ez az ellentét még nem mint maga a magántulajdon által tételezett jelenik meg. De a munka, a magántulajdonnak a szubjektív lényege mint a tulajdon kizárása, és a tőke, az objektív munka mint a munka kizárása - ez a magántulajdon mint a maga kifejlett ellentmondási viszonya, s azért energikus, a feloldáshoz hajtó viszony.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…