„ Napjaink munkásmozgalmának története azt mutatja, hogy a munkásmozgalom minden országban  át fogja élni a születőben  levő, erősödő, a győzelem felé haladó kommunista  mozgalomnak a harcát mindenekelőtt , és főképpen saját /minden egyes ország /”mensevizmusa „, vagyis opportunizmusa  és szociálsovonizmusa  ellen,- másodszor pedig –úgyszólván kiegészítésképpen a” baloldali „ kommunisták ellen.”

Ma 2009-ben is követelmény a kétfrontos ideológia harc. Amennyiben a kommunisták nem tisztázzák az elméleti kérdéseket. akkor az un. praxis színvonalára süllyednek, és a gyakorlatuk szánalmas botorkálásra fog hasonlítani.

„Az olyan forradalmárok azonban, akik nem tudják az illegális harci formákat valamennyi legális  harci formával párosítani, nagyon rossz forradalmárok. …Az ilyen forradalmároktól való „megszabadulás”  a proletáriátusnak a győzelme után a legnagyobb megerőltetésbe, mondhatni gyötrelmes kínba kerül.”
Nem kell a burzsoázia játékszabályait követni,  hiszen a saját maga által hozott törvényeket is lábbal tiporja, ha több profitra van kilátása.

„Hadd tobzódjék a burzsoázia hadd dühöngjön az eszeveszettségig, hadd vesse el  a sulykot, kövessen el ostobaságokat, álljon előre bosszút a bolsevikokon és igyekezzék /Indiában ,Magyarországon,Németországban stb./lemészárolni a holnapi, vagy tegnapi bolsevikok újabb százait, ezreit, százezreit:amikor  a burzsoázia így jár el,csak azt  teszi, amit a történelem  által pusztulásra  ítélt  minden osztály tett. A kommunistáknak tudniuk kell, hogy  a jövő mindenestre az övék,és ezért a nagy forradalmi harcban a legnagyobb szenvedélyességet a burzsoázia  eszeveszett kapkodásainak leghidegvérűbb  és legjózanabb figyelembevételével párosíthatjuk /és kell is párosítanunk./
Nem kell a burzsoázia fenyegetéseinek, és csábjainak bedőlni, de józan fejjel elemezni a helyzetet. Időnként  persze nem árt egy kis politikai leplezéssel is dühíteni. No  ez utóbbi esetben egész biztos szélsőséges címkét küldenek, elvégre minő pimaszság ugye a kizsákmányolás, és elnyomás újabb  rendjébe csak úgy belepiszkítani.

„A baloldali doktrinerség csökönyösségében feltétlenül el akar vetni bizonyos régi formákat és nem látja, hogy az új tartalom bármely formán át  utat tör magának, hogy nekünk mint kommunistáknak, az a kötelességünk, hogy alkalmazni tudjunk minden formát, hogy megtanuljuk, miképpen kell a legnagyobb gyorsasággal  kiegészíteni az egyik formát a másikkal, taktikánkat hozzáidomítani minden olyan változáshoz, amelyet nem a mi osztályunk, nem a mi erőfeszítéseink idéztek elő.”

Nem elég csak az innovációról beszélni, de cselekedni kell hozzáértően. Pl. Nem elég egy internetes honlapot létrehozni, de hozzáértően kezelni kell tudni, és mintegy pártújságként szervezni, tanítani vele. Olykor nem árt az ellenféltől is tanulni, mert aki nem értené, minden ellenforradalom, és restauráció tanul a forradalmaktól.

„A szovjethatalom idején a ti és a mi proletárpártunkba még több burzsoá értelmiségi  elem fog beférkőzni. Beférkőznek majd a szovjetekbe is, a bíróságokba is, a közigazgatásba is, mert a kommunizmust nem építhetjük másképp, nincs miből  építenünk, mint a kapitalizmus  által teremtett emberanyagból, mert nem lehet elkergetni és megsemmisíteni a burzsoá értelmiséget, hanem le kell győzni,át kell alakítani,át kell nevelni, mint ahogyan a proletáriátus diktatúrája talaján hosszas harcban kell átnevelni a proletárokat is, akik sajátkispolgári előítéleteiktől nem, egyszerre, nem csoda  útján, nem a szűzanya parancsára szabadulnak meg, hanem csak a kispolgári tömegbefolyások ellen folytatott hosszú és fáradságos tömegharc útján.”

Mért bukott meg a forradalmi átmenet? Attól kezdve, hogy a kommunista  pártokba, az állami vezetésbe a burzsoázia maradványait   ellenőrzés nélkül bevették, és nem rúgták ki, valamint az új  un. „munkásarisztokráciát” megtűrték. A  kapitalizmusról a szocializmusra való átmenet nem kirándulás, hanem hosszú, gyötrelmes, harcos  történelmi időszakot követel meg! No ezt nem értették meg a a forradalmi frázis  betegségében szenvedők, vagy más szóval  a” baloldali” kommunisták, é továbbá ott is pressziókkal éltek, amelyet el kellett volna kerülniük. A jobboldali revizionisták pedig az egész jobboldallal együtt  az ellenőrizetlen” NEP”-et tekintették ideológia alapnak a tőkés restauráció  véghezvitelére.A sztálinizmus elleni cimszó alatt aztán, szépen kiheráélték a kommunista pártokat, és még a marxisták egy részét is jégre vitték ezzel.

„A burzsoázia uralma idején természetesen  igen „nehéz „ leküzdeni a burzsoá szokásokat a saját pártunkban, azaz a munkáspártban:”nehéz” kiűzni a pártból a megszokott polgári előítéletek által reménytelenül megrontott parlamenti vezéreket,”nehéz” alávetni a proletárfegyelemnek a /bizonyos , bár igen  korlátolt számban/ feltétlenül szükséges  polgári származású elemeket,”nehéz” megteremteni a polgári parlamentben a munkásosztályhoz  teljesen méltó kommunista frakciót, „nehéz” elérni, hogy a kommunista parlamenti politikusok ne játszanak burzsoá-parlamenti türelemjátétékot, hanem a legfontosabb munkával, a tömegek közötti propaganda-, agitációs és szervező munkával foglakozzanak.

A kommunista és munkáspártoknak tisztába kell lenni azzal, hogy soraikba ma  is becsempészik a provokátorokat, az ellentétek szítóit  lehetőleg minél magasabb vezetői szintre. A kapitalizmus elemzésnél nem szabad megfeledkezni  arról, hogy a tőke és bérmunka ellentéte ma sem szűnt meg, és  a kapitalista centrumok magasabb életszínvonalát az újgyarmatokból származó extraprofitból  is finanszírozzák a „divida et impera” elve szerint. A munkásokat ugyanakkor me sem választja el kínai fal a burzsoázis befolyásától, és szokásaitól.A kommunisták nem  kommunistaként születnek, hanem az emberek adott feltételek esetén kommunistává vállnak.

ú„Amikor egy ízben egy pártgyűlésen  azt mondtam, hogy a forradalmi háború forradalmi frázisa  végzetes lehet a forradalmunkra, szememre vetették hogy túl éles vagyok a vitában…..A forradalmi frázis betegsége a forradalmi pártokon belül többnyire akkor vesz erőt, amikor bennük közvetlenül vagy közvetve a proletár és kispolgári elemek  kapcsolata,egyesítése egybefonódása valósul meg, és amikor a forradalmi események menetében nagy és gyors fordulók mutatkoznak. A forradalmi frázis:forradalmi jelszavak szajkózása az események bizonyos  fordulópontján, bizonyos helyzetben fennálló  objektív körülmények számbavétele nélkül. Remek , pompás ,megrészegítő jelszavak- amelyeknek nincs semmi alapjuk - ez a forradalmi frázis.”

 „Kínos betegség a rüh. Mikor azonban az embereket  a forradalmi frázis betegsége  ragadja el, ennek a betegségnek már a puszta  látása is elviselhetetlen szenvedéseket okoz.
Egyszerű,világos,érthető,a dolgozó tömeg bármely tagja számára  szemmellátható, vitathatatlannak látszó igazságokat hamisítanak meg azok , akik elkapták a  rüh említett válfaját.”

„Mi az államkapitalizmus a szovjethatalom idején? Ha ma megvalósítjuk az államkapitalizmust, akkor megvalósítjuk azt a nyilvántartást és azt az ellenőrzést amelyet a tőkés osztályok megvalósítottak.”

Mit csinál ma a burzsoázia? A tudományos technikai forradalom vívmányait is felhasználva a teljes nyilvántartás és ellenőrzés felé hajt a profit maximalizálása érdekében. A kommunistáknak meg kell tanulniuk, hogy ezt a fegyelmet majdan  a nép közös javára alkalmazzák, és a munkafegyelmet a legkomolyabban vegyék, kivétel nélkül mindenkitől, megköveteljék  még a  párton belül is.

 „….bűn ,és fabatkát se érnek a forradalmi osztály olyan politikusai, akik nem képesek a „lavírozásra, a megegyezésre , a kompromisszumokra” abból a célból, hogy a számunkra nyilvánvalóan hátrányos ütközet elől kitérjenek”

A kompromisszumok természetesen nem szolgálhatnak alapul az elvtelen áruló politikához. Az  egyik legbiztosabb jele egy kommunista pártban az árulásnak, amikor az elméleti kérdéseket  nem veszik komolyan, és nem lépezik a párttagokat, azaz ezzel a szellemi restséget alakítják ki a párton belül.  Továbbá olyan célkitűzésékkel   operál a vezetés,  amelynek biztos bukás az eredménye. Csak jól felkészült, elméleti tudással rendelkező kommunistákkal lehet politikai sikereket elérni.