A fentebbi problémák mindkét országban igen zárt, homogén etnikai hátterű társadalmi struktúrák mellett jelentkeztek, így a bevándorló- és kisebbség-ellenesség, egyúttal az extrémista csoportok aktivitása mindkét országban erősödött- írja elemzésében az Athena Intézet.

A politikai elit hitelvesztéséből és korrupciójából fakadó politikai válság, az egyre mélyülő gazdasági válság és a multikulturális, multi-etnikus társadalmi struktúra egyre nagyobb elutasítottsága az extrémista csoportok, ideológiák és pártok népszerűségének növekedéséhez vezettek. Görögországban az Arany Hajnal (Golden Dawn), Magyarországon pedig egy parlamenti párt a semmiből erősödtek meg, méghozzá a fősodorhoz tartozó politikai arénában. A görög Arany Hajnal akár még egy éve is csak egy kicsi, inkább extrémista csoportra hajazó pártocska volt, ma pedig már a görög parlament ötödik legnagyobb frakcióját alkotják. A magyar párt szintén jelentős tényezőjévé vált a parlamentáris rendszernek.

Ezek a folyamatok nem egyediek és még csak nem is szűkíthetőek erre a két országra. A szélsőjobboldal erősödése évtizedes trend a kontinensen, amelyet az elmúlt négy év eseményei csak felerősítettek, különösen a fent említett problémákkal hatványozottan küzdő országokban. Éppen ezért fontosak a Magyar Nemzeti Arcvonalban 2012 nyarán és őszén lejátszódott események.

A Magyar Nemzeti Arcvonal az egyik legrégebben alapított (1989), legnagyobb és legszervezettebb magyarországi extrémista csoport. A szervezet erősen hierarchikus felépítésű, amely a központi magból (Arcvonal) és a periférián lévő helyi akciócsoportokból áll.

A csoportot Győrkös István vezeti Bőnyből. Az MNA ortodox hungarista, nemzetiszocialista ideológiát képvisel, ennek megfelelően alapvető célja a liberális kapitalista demokrácia lebontása és a helyébe lépő hungarista, azaz magyar alapokra helyezett nemzetiszocialista állam felépítése. A parlamentáris rendszert a csoport teljes mértékben elutasítja, ennek megfelelően „kívülről bomlasztja” azt, arra várva, hogy a jelenlegi „liberális, korrupt, dekadens, cionbolsevik” rendszer az inherens társadalmi problémáktól összeomoljon, majd az összeomlást követő (faji) háború után létrehozhassa a hungarista Magyarországot. A gyűlöletcsoport egyik fő feladatának a fegyveres harcra való felkészülést tartja, aminek megfelelően minden évben több-tucat paramilitáris kiképzést tart tagjainak és szimpatizánsainak, központi szerepet játszva más csoportok, így a magyarországi extrémista szcéna félkatonai kiképzésében is. 1992-ben a csoport több tagját a magyar hatóságok őrizetbe vették, vezetőjét felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a magyar bíróság.

Az MNA a nyár folyamán a vezetőség egyetértésével „új politikai képletet” – politikai stratégiát – fogadott el, hogy a „szétzilált rendszerellenes, változásokat akaró erőket összefogják”. A „képlet” alapvetése az volt, hogy a változások mindenképpen meg fognak történni, azaz a társadalmi problémák súlya alatt a demokratikus rendszer össze fog rogyni, de az MNA azt nem tartotta mindegynek, hogy ezt a megrogyást az extrémista csoport milyen szintű felkészültséggel fogja várni.

Ebből a kezdeményezésből nőtt ki ősszel a „Magyar Remény Közösség” elnevezésű, kis helyi sejtekből (közösségek) felépülő országos politikai pártalapítási kísérlet. A kezdeményezés fő céljai között megtalálható az államhatalom megszerzése is. A pártalapítási folyamat elindítására egy szeptember közepén megrendezett konferencián került sor, melyen – meg nem erősített információk szerint – mások mellett az „érpataki modell kidolgozói”, meg nem nevezett polgármesterek (!), a Magyar Nemzeti Gárda képviselői, illetve MIÉP-tagszervezetek vettek részt.

A kezdeményezés elindítását követően az extrémista csoporton belül azonnal mély törésvonal keletkezett. Az Arcvonal központi magja és vezetősége továbbra is ortodox hungarista alapokon képzeli el a csoport jövőjét és elképzelhetetlen volt számukra, hogy politikai párttá válva betagozódjanak a demokratikus többpártrendszerbe. A csoport másik, népesebb fele viszont teljesen új alapokra akarja helyezni az MNA működését, szükségesnek tartva a politikai párt megalapítását.

Az elmúlt két hónapban a konfliktus elmélyült, aminek következtében a Magyar Nemzeti Arcvonal 23 éves történetében immár többedszerre 2012. október 7-én kettészakadt. Az extrémista csoport vezetői és egy kisebb központi mag megmaradt a szervezet régi elveinél („tradicionalista-antimodernista” szélsőjobboldali szárny), míg a csoport nagyobbik része kivált, hogy létrehozzon egy „modernista, ideológiamentes, a demokratikus rendszerbe belesimulni akaró, nemzeti radikális-ellenbaloldali” szervezetet. A csoportnak ez a fele minden jel szerint pártalapításra törekedett, illetve törekszik.

A szakadás problémákat okozott a szervezet propagandagépezetében is, hiszen a régi vezetőség már nem fér hozzá az extrémista csoport által évek alatt felépített internetes oldal adminisztrációs felületéhez, azt a levált szakadár csoport használja.

Míg a régi vezetőség a szervezet újjáépítésén, a kivált csoportok pedig egy új csoport/párt létrehozásán dolgoznak, addig a két csoport közötti belháború továbbra is folytatódik. A „tradicionalisták” próbálják visszacsábítani az eltávolodott tagokat, a „modernisták” pedig aktív propagandát folytatnak az MNA hivatalos oldalán a régi vezetőség lejáratására.

Az intézet értékelése szerint az MNA extrémista tagjainak próbálkozása, hogy létrehozzanak egy egész országra kiterjedő sejt-alapú közösséget (Magyar Remény Közösség), amely neonáci, hungarista párttá alakulhat, egyelőre úgy tűnik, elbukott. A „modernista” szakadárok valószínűleg továbbra is dolgozni fognak ennek a célnak az elérésén, és ezen tevékenységük veszélyeit nem szabad alábecsülni. A kísérletet mégis bukásként kell értékelnünk, hiszen kettészakította az MNA-t, amely így nem volt képes a kiterjedt, jól szervezett és elkötelezett tagságát és szervezeti rendszerét a pártalapítási cél érdekébe állítani. A kezdeményezés eredménye egyelőre tehát nem más, mint egy széthullott és szervezetileg meggyengült MNA, amely így elveszítheti korábbi súlyát a magyarországi extrémista szcénában- írják.

Az Athena szerint az új neonáci párt megalapítására tett kísérletet azonban nem szabad félvállról venni. Az Arany Hajnal példájából kiindulva, jelenleg új neonáci pártoknak könnyebb betörni a fősodrú politikába, mint 6-8 évvel ezelőtt. A külső és belső sokkok, amelyek érzékenyen érintik a már egyébként is válság-tépázta európai országokat termékeny táptalajt szolgáltatnak az ilyen irányú kezdeményezéseknek. Lehet, hogy ez a kísérlet most elbukott, de semmi sem zárja ki, hogy a következő sikerrel járjon és ugyanolyan „sikertörténetet” hajtson végre, mint a magyarországi parlamenti párt, avagy az Arany Hajnal- írják.