A világ óceánjait, amelyek megóvtak bennünket a klímaváltozás legrosszabb hatásaitól, most nagyobb veszély fenyegeti, mint a szakértők azt korábban feltételezték, sőt, az elmúlt háromszázmillió (!) évben talán most vannak a legrosszabb, élőviláguk teljes kipusztulását fenyegető állapotban - állapítja meg a tanulmány. Ennek okát a légkör általános felmelegedése mellett a savasodásban, az oxigén szintjének csökkenésében, a környezetszennyezésben, és nem utolsósorban a túlhalászásban jelöli meg. Ezeknek a romboló hatásoknak az együttese halálos kevercset ad: a tengeri élet alapvető fajtáinak kipusztulása elkerülhetetlennek látszik. Így például koralltelepek tűnhetnek el, rákok, osztrigák, planktonok és halfajták válhatnak a múlt emlékeivé.

„A Föld ismert történetében példa nélküli az a savasodás, amelynek most vagyunk tanúi. A tengeri ökoszisztéma teljes átalakulásának ismeretlen területére lépünk, és élő szervezeteket teszünk ki elviselhetetlen evolúciós nyomásnak. A Föld történetének következő tömeges pusztulása-kihalása már el is kezdődött" - olvasható a tanulmányban.

Alex Rogers, az Oxford Egyetem biológus-professzora, az IPSO tudományos igazgatója, a tanulmány megjelenése után a brit The Guardian című lapnak így fogalmazott: „Az óceánok egészsége sokkal gyorsabban hanyatlik, mint korábban gondoltuk. Nagyobb mértékű és gyorsabban lezajló változásnak nézünk elébe, és a következményeit is sokkal előbb megtapasztalhatjuk, mint számítottunk rá. S ennek a helyzetnek mindenkit aggasztania, méghozzá nagyon aggasztania kellene, hiszen mindenkit érint majd, hogy az óceánok földi életet fenntartó képessége megváltozik". 

A tudósok „halálos hármasról" beszélnek: a felmelegedés, amely jórészt az üvegházi hatást kiváltó gázoknak tudható be, a műtrágyák és tisztítatlan szennyvizek óceánba áramlása, amely algásodást és ezzel az óceánok oxigénszintjének alapos csökkenését okozza, valamint a savasodás együttesen teszi tönkre az óceánokat. S mindezt „csak" kiegészíti például a túlhalászás... Mindennek a hatásai a világóceánokon mindenütt érezhetők.

Hasonló helyzet ötvenötmillió évvel ezelőtt, a földtörténeti újkorban fordult elő: az akkori intenzív felmelegedést nevezik Paleocén-Eocén Termális (hőmérsékleti) Maximumnak, s akkor bolygónkat valóságos klíma-katasztrófa sújtotta. Állatfajok haltak ki, s kipusztult az óceánok élővilágának nagy része is. Csakhogy Alex Rogers professzor szerint a változások mostani üteme jóval gyorsabb, és például az óceánok oxigénszintje 2100-ra alig hét százalékosra zuhan!

Jane Lubchenco tengerbiológus, az amerikai Országos Oceanológiai és Atmoszférakutató Hivatal korábbi igazgatója szerint egyes osztriga-telepeken már érzékelhető a pusztulás; ahol erősebb a tengervíz savasodása, például az Egyesült Államok nyugati partjainál, ott az osztrigák nem fejlődnek ki rendesen. Trevor Manuel, a dél-afrikai kormány gazdasági minisztere - aki egyúttal a kormányokat tanácsokkal ellátó Globális Óceán Bizottság társelnöke is - a mostani jelentést fülsiketítő riadónak nevezte, s hozzátette: a kormányoknak gyorsan kell reagálniuk, úgy, mint amikor nemzetbiztonsági fenyegetések esetében lépnek. Hosszú távon ugyanis - állítja a dél-afrikai politikus - az óceánok pusztulásának nemzetbiztonsági következményei (is) lesznek.

Az IPSO tudósai a világ mintegy kétszáz kormányához intéztek felhívást: 2015-ig dolgozzanak ki tervet, amelynek segítségével elérhetik, hogy a világ átlaghőmérséklete évenként kevesebb, mint csupán két Celsius fokkal emelkedjék! És emellett persze tegyenek meg mindent, például, a széndioxid-koncentráció csökkentésére, vagy a túlhalászás visszaszorítására (ebben egyébként a komoly halászati iparral rendelkező országok csaknem kétharmada ludas). A világóceánok halállományának legalább hetven százaléka „túlhalászott", de a tudósok szerint elegendő lenne több ellenőrzési jogot adni a helyi közösségeknek, s ez máris sokat segítene a jelenleg siralmas helyzeten. Tengeri természetvédelmi területeket kellene kialakítani, és az óceánok jobb, hatékonyabb ellenőrzésére lenne szükség, ehhez viszont az egyes országok nemzeti határait meghaladó (és persze megfelelő jogokkal felruházott) szervezetre lenne szükség. 

„Az embereknek nem sok fogalmuk van arról, hogy milyen alapvető szerepet is játszanak az óceánok a Föld ökoszisztémájában. Fito-planktonok (szemmel nem is látható autotróf élőlények) állítják elő a légkör oxigénjének negyven százalékát, például, és minden élet kilencven százaléka az óceánokban van, az óceánokból ered. S mi, ráadásul, a világ e legnagyobb ökoszisztémájának egyes biokémiai folyamatait még alig ismerjük" - fogalmazott a jelentés közzététele után Alex Rogers professzor. Aki fontosnak tartotta azt is közölni, hogy azért nem az ENSZ keretei között végezték tényfeltáró kutatásaikat, mert mindenképpen olyan tanulmányt akartak összeállítani, amely politikai befolyástól teljesen független.