Mindeddig évente mint­egy 3,5 millió euró állt a szászországi szélsőjobboldali pártszervezet rendelkezésére a pártfinanszírozásból, a tagdíjakból és az adományokból. Emellett azonban felépült egy igen jól jövedelmező bevételi forrás is: a ruhák, zenei kiadványok, és akár játékok eladásából a párt és holdudvara csak Szászországban legalább ennyit kaszált. Martin Döring, a Szászországi Politikaoktatási Tartományi Központ szakértője szerint azonban ebben a felállásban is farkastörvények uralkodnak, ugyanis egyelőre mindkét oldalnak szüksége van a másikra. A pártnak a pénz kell, a kereskedőknek meg az ajánlás – enélkül ugyanis gyorsan megszűnik a vásárlói áradat. Ha a szélsőjobbos politikai csoportok nem támogatják az üzleteket, azok elég gyorsan lehúzhatják a rolót.

Döring szerint Észak-Németországban már két olyan bolt is van, amelyek pontosan emiatt voltak kénytelenek felhagyni tevékenységükkel. Így aztán mindenkitől elvárják, aki ezen a piacon akar megélni, hogy „jattoljon” a nyereségből a pártnak, az azt támogató csoportosulásoknak, és pártszervezeteknek. Aki nem teszi, annál borítékolva van, hogy nem húzza sokáig.

Párhuzamos neonáci társadalom

Jelenleg a német „barna” piacon 91 neonácikat ellátó vállalkozás működik.
A klasszikusnak számító fegyver, acélbetétes bakancs és SS-egyenruhák mellett árulnak többek között ékszert, parfümöt és gyermekjátékokat is, természetesen szélsőjobboldali változatban. Mindezek mellett olyan bevételi források is megtalálhatók a „szortimentben”, amelyek nem kifejezetten neonáci jellegűek, illetve nem teljes mértékben. Vannak ugyanis a párt támogatói között tetováló stúdiók, szoláriumok, ital-nagykereskedések, biztonsági szolgáltatást nyújtó cégek, és még egy textil-nagykereskedés is. Sőt, az észak-rajna-vesztfáliai Alkotmányvédelmi Hivatalt is ide lehet sorolni, amelynek vezetői évek óta utalják át fizetésük nagy részét az NPD-nek. Döring szerint „a neonácik saját, párhuzamos társadalmat építenek ki, amit nem volna szabad alábecsülni”.

      A nenonáci kereskedőktől minden beszerezhető a parfümtől a fegyverekig

Országosan nézve a párton belül is igen nagy eltérések tapasztalhatók. Ahol az NPD bent ül a tartományi parlamentben, ott akár milliós nagyságrendű támogatást is kaphatnak az államtól. Ahol azonban gyengék, ott sokkal inkább rá vannak szorulva a holdudvarukra, a pártakciókat saját zsebből kell finanszírozniuk. Brandenburgban például, ahol a parlamentben nincsenek neonáci képviselők, és barna vállalkozás is alig akad, a szélsőjobb támogatói kidobó emberként, biztonsági őrként, vagy tetováló stúdiókban keresik a kenyerüket, és gyakran olyannyira nem élnek jól ebből, hogy véradó akciókkal tudnak csak annyi extra pénzre szert tenni, hogy el tudjanak utazni egy tüntetésre.

Mindenki jól jár?

Máshol viszont ennek pont az ellenkezője tapasztalható. A brandenburgi szociáldemokrata belügyminiszter, Dietmar Woidke szerint „egyes szélsőjobboldaliak szabályosan a szélsőjobboldaliságukból élnek – egy részük igen jól”. Pontosan ezért követelik a politikusok lépten-nyomon, hogy zárják el ezeket a pénzforrásokat a párt elől. A tartományi kormányok ugyanakkor nem rohannak hanyatt-homlok, hogy ellehetetlenítsék a neonáci vállalkozásokat.

Ezek az üzletek ugyanis tökéletesen alkalmasak arra, hogy a nem túl szalonképes, tarkopasz neonácikat – akiket értelemszerűen nem fogadnak túl nagy lelkesedéssel a munkaerőpiacon –, úgy lehessen alkalmazni, hogy annak még pozitív hatása is van. Ezekben a cégekben a legtöbben be tudnak illeszkedni, ami már önmagában is nagy szó. Sőt, az állam is jól jár: fizetik utánuk a bérjárulékokat, és kevesebb a munkanélküliek száma, akik az állam segítségére vannak utalva. A jövedelmező üzletek pedig nagy mennyiségű adót is fizetnek a helyi önkormányzatok felé, amely néhány kisebb vidéki településen igazi erkölcsi dilemmát jelent.

Adóeurók nélkül megszűntek volna

Nem volt ez azonban mindig így. A Handelsblatt riportja szerint hosszú évek óta az NPD gyenge pontja éppen a finanszírozás; állami támogatás nélkül már régen feloszlott volna a párt. Az észak-rajna-vesztfáliai neonáci terrorcsoporttal kapcsolatos nyomozásban ugyanis több érdekes információ is nyilvánosságra került. Az Alkotmányvédő Hivatalnál indult vizsgálat feltárta, hogy a csúcsvezetők fizetése szinte azonnal az NPD pártkasszájában landolt, sőt, egy korábbi dolgozó, Wolfgang Frenz szerint, aki a Stern bulvárlapnak adott interjút: „ha akarjuk, mondhatjuk, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal jelentősen hozzájárult az NPD finanszírozásához Észak-Rajna-Vesztfáliában.”