Középen Josef Mengele

182  magyar holokauszt-túlélő állította a közelmúltig, hogy náci orvosok kísérleteztek rajta a koncentrációs táborokban. A Jewish Claims Conference (Zsidó Igények Konferenciája) irodáiban jelentkező magyar áldozatoknál  többen csupán az Egyesült Államokból (707) és Izraelből (389) jelezték, hogy meg nem engedett kísérletek elszenvedői voltak, világszerte pedig összesen 1778 túlélőről bizonyosodott be, hogy "különleges kezelést" kapott a lágerekben.

A dokumentumok szerint több mint harminc gettóban és koncentrációs táborban 178-féle kísérletet hajtottak végre a náci orvosok a második világháborúban. A nagyszámú orvosi-kutatási projekt 1939 vége és 1945 tavasza között zajlott, döntő többségük Auschwitzban. A meglévő írásos bizonyítékok és a személyes tanúvallomások alapján megállapítható, hogy több, mint tízezer embert kezeltek akarata ellenére, alapvető etikai normákat figyelmen kívül hagyva. Az áltudományos munkákban összességében körülbelül 200 német orvos vett részt. A tudomány nevében dolgoztak, de a kíséreltekben legtöbbjüket nem az életmentés és a gyógyítás vezérelte, hanem a pusztítás és a gyilkolás. Az orvosi programok nagy része titokban maradt, a kísérleti alanyok többsége meghalt.

A kényszerrel végzett vakcina- és egyéb gyógyszerkísérletek jelentős hányadát a német gyógyszergyárak is támogatták. a Lágerekben ugyanis kitűnő alkalom nyílt a gyógyszerkészítmények hatékonyságának ellenőrzésére. Betegesen csábító történelmi helyzet: kísérleti egerek helyett korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll emberanyagon vizsgálódhattak a tudósok. A német orvosok pontosan tisztában voltak vele, a kísérletek konkrétabb és pontosabb eredményeket adnak, ha embereken és nem állatokon hajtják végre. Etikai problémák soha nem merültek fel. A háború utáni perekben ügyvédeik így védekeztek: habár a módszerek nem voltak emberek, de a háború sem volt az, és nem szabad megfeledkezni arról, mit jelentettek tudományos szempontból ezek a kísérletek! Sajátos érvelésüket - az ítéletek tanúsága szerint - a bírák nem vették figyelembe.

Egy zsidó asszony története

H. Jenőné, Ida, 17 évesen került Auschwitzba ikertestvérével. Akarata ellenére részt vett Mengele doktor kísérleteiben. A vele történt embertelenségek mellett nagyon megviselte, mikor szemtanúja volt, hogy Mengele doktor arra próbált rávenni egy ikerfiút és lánytestvérét, hogy egymással létesítsenek nemi kapcsolatot. Megfenyegette a párt, hogy ha nem teljesítik a kérést, azonnal lelövi őket. Megtették. Tizenhat évesek lehettek.

Iduka egyik nap arra ébredt, hogy egész testét kiütések borítják. Az orvosok azt mondták, ennek Mengele doktor nagyon fog örülni, és átirányították egy másik láger kórházába. Ott sokáig várta a főorvos asszonyt, akikhez küldték, de az nem jött. A lánynak feltűnt, hogy az összes többi nő nagyon vakarózik a teremben. Megkérdezte, milyen lágerbe került, mondták, a rühesekébe. Azonnal megszökött és visszament a testvéréhez. Másnap reggel tudta meg, éjszaka a rühesbarakkot felégették. Megmenekült a haláltól, a kiütései pár nap alatt teljesen elmúltak. Az orvosok azt mondták, kár, hogy meggyógyult, ennek még lesznek következményei. Végül nem történt semmi baja.

A háború után a testvére Kanadába költözött, és mivel soha nem tudta feldolgozni azt, amit koncentrációs táborban velük tettek, 1982-ben öngyilkos lett. Idát azóta sokszor gyötrik rémálmai.

A náci koncentrációs táborokban végrehajtott orvosi kutatások külön csoportjába tartoztak a faji kísérletek, beleértve a törpe- és ikerkutatást, a csontvázvizsgálatokat, valamint a zsidók nemzésképtelenné tételét szolgáló sterilizációs kísérleteket.

Az ikerkutatás - s ez főként az egy petéből származó kettős és hármas ikrek vizsgálatát jelentette - szellemi vezetője és gyakorlati végrehajtója Josef Mengele volt Auschwitzban. A különböző korú ikergyerekeket antropológiai, klinikai és laboratóriumi vizsgálatoknak vetette alá. a "Halál angyalaként" hírhedtté vált doktort érdekelte a különböző színű írisszel születettek esettörténete és genetikája, akárcsak a "vízrák" (cancrum oris; noma) - egy Európában addig ismeretlen betegség, mely főként a cigánytáborokban tombolt, az éhező, szennyezett ivóvizet fogyasztó betegek között - kezelési módja. A "vízrákos" (nomás) betegek gyakran annyira lesoványodtak, hogy bőrüket néhány helyen - arc, könyök, térd - átlyukasztotta a csontjuk. Mengele doktor kísérleteit cigány gyerekeken kezdte, a kiválasztott nomás gyerekeket megölte, szerveiket - akár egész gyermekfejeket is - preparálta, majd konzerválta, és elküldte a grazi orvosi akadémiának. Mengele foglalkozott a törpék örökléstanával is. A deformált zsidó foglyokon végzett kísérleteivel pedig azt kívánta bizonyítani, hogy a zsidó faj genetikusan romlott.

 
Fertőzések a legkülönfélébb kórokozókkal, baktériumokkal vírusokkal. Felesleges operációk: amputációk, az ivarszervek - petefészek, herék - eltávolítása, különböző beavatkozások az emésztő- és kiválasztószerveken -gyomron, májon, vesén-, szakszerűtlenül elvégzett agyműtétek, fagyasztások, gyógyszertesztek. Szemtanúk és túlélők megrázó vallomásai a haláltáborokban folytatott elképesztő orvosi kísérletekről. Interjúk az áldozatokkal, akik soha nem önként jelentkeztek a kísérletekre, annak ellenére, hogy mit mondtak vagy írtak alá megkínzatásuk előtt. A túlélők közül néhányan nem hallgatnak tovább. Megdöbbent beszámolók a tudomány nevében elkövetett "álorvosi" kísérletekről Kirády Attila könyvéből. Az Emberkísérletek a náci haláltáborokban 5., bővített kiadásában újabb részleteket olvashatunk  a náci haláltáborokban folyó kegyetlen orvosi kísérletekről.