Mire a h�lgy:

            - Persze, hogy ismerlek. Gyerekkorod �ta ismerlek, �s mondhatom, ki�br�ndultam bel�led. Hazudsz, csalod a feles�gedet, befoly�solod az embereket, r�galmazod �ket a h�tuk m�g�tt. Nagy embernek hiszed magad, mik�zben annyi eszed sincs, mint egy utcasepr�nek. Igen, persze, hogy ismerlek.

            Az �gy�sznek t�tva maradt a sz�ja, azt sem tudta, k�pj�n vagy nyeljen.

            N�mi gondolkod�s ut�n a terem m�sik v�g�be mutatott �s megk�rdezte:

            - Tak�cs n�ni, ismeri a v�d��gyv�det?

            - H�t persze. A v�d��gyv�det is gyerekkora �ta ismerem. Gyenge jellem, italos term�-szet�, senkivel sem tud norm�lis kapcsolatot teremteni, �s mint �gyv�d, egyike a legrosszab-baknak az orsz�gban. Hogy el ne felejtsem, � is csalja a feles�g�t, m�ghozz� h�rom n�vel, az egyik a maga feles�ge, �gy�sz �r. Igen, ismerem.

 A v�d��gyv�d sokkot kapott.

Erre a b�r� mag�hoz k�rette az �gy�szt meg az �gyv�det, �s nagyon halkan �gy sz�lt hozz�juk:

       -  Ha b�rmelyik�k megk�rdezi a h�lgyt�l, hogy ismer-e engem, az esk�sz�m, hogy b�rt�nben fog megrohadni!