INDOKOLÁS
I.
Indítványozó az Ideiglenes Nemzeti Kormány által 1945. január 20-án kötött és az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1945. évi V. törvénnyel becikkelyezett fegyverszüneti egyezmény 15. pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az egyezmény e pontjában Magyarország Kormánya kötelezte magát arra, hogy haladéktalanul feloszlatja a területén lévő összes Hitlerbarát, vagy más fasiszta politikai, katonai és katonai jellegű szervezetet, amelyek az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát folytatnak és a jövőben nem tűri meg ilyen szervezetek fennállását. Az indítványozó szerint ez a tilalom - mely nem teszi lehetővé nemzetiszocialista, hungarista pártok működését, miközben a kommunista típusú pártokra nem vonatkozik - ellentétes a pártalapítás szabadságának az Alkotmány 3. § (1) bekezdésében, valamint az egyesülési szabadságnak a 63. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseivel.
II.
Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során a következőkre volt tekintettel.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány annak a ténynek beismerése mellett vállalta fegyverszüneti feltételként a "fasiszta" pártok betiltását, hogy Magyarország elveszítette a szövetségesek ellen Németország oldalán viselt háborút. A kötelezettségvállalás alapján, a 15. pont teljesítéseképpen a Kormány 1945. március 17-én kihirdette az 529/1945. ME rendeletet, melyben rendelkezett 25 egyesület, illetve politikai párt feloszlatásáról, valamint arról, hogy a jövőben ilyen irányzatú szervezetet létesíteni tilos. A rendelet értelmében a törvényhatóság első tisztviselője, ha további fasiszta szervezetek működéséről szerzett tudomást, köteles volt azt haladéktalanul jelenteni a belügyminiszternek, aki a rendeletnek a 3830/1946. ME rendelettel történt kiegészítése szerint jogosult volt intézkedni a feloszlatásról. Ennek alapján számos további szervezet feloszlatására került sor.
Az 1960 előtt kibocsátott kormányszintű jogszabályok rendezéséről szóló 86/1987. (XII. 29.) MT[1] rendelet értelmében e rendeletek nincsenek hatályban, tehát ezek - jóllehet a támadott törvénnyel való szoros összefüggésük nyilvánvaló - nem képezhetik alkotmányossági vizsgálat tárgyát, hiszen az Alkotmánybíróság az elvont normakontroll keretében csak hatályban lévő jogszabályok felülvizsgálatával foglalkozhat.
Ugyanakkor a jelenleg is hatályban lévő 1945. évi V. törvénnyel becikkelyezett egyezmény 15.pontja alkotmányossági vizsgálatának nincs akadálya.
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem megalapozott.
1. 1945-ben Magyarországon a fasiszta pártok betiltására nemzetközi szerződés alapján került sor. Az akkori történelmi körülmények között, különös tekintettel arra, hogy a kötelezettséget Magyarország a békeszerződésben vállalta, nem volt kétséges, hogy a betiltás kötelezettsége elvileg milyen jellegű pártokra és szervezetekre vonatkozik. A 15. pont végrehajtásának vizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
2. A hatályos Alkotmány a pártalapítás alkotmányos korlátait nem egyes politikai irányzatok megnevezésével, hanem általánosan, tartalmi ismérvek segítségével állapítja meg. Az Alkotmány 3. §-ának (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek."
Maga az Alkotmány szövege tartalmazza tehát a pártalapítás szabadságának fő alkotmányos korlátját, az alkotmányos jogrend tiszteletben tartásának kötelezettségét. Ez a kötelezettség a párt elnevezésétől függetlenül minden pártra vonatkozik. Az 1945. évi V. törvénnyel becikkelyezett békeszerződés 15. pontja alkalmazásával szemben tehát ma az az alkotmányos követelmény, hogy azon pártokra alkalmazható, amelyek programja vagy tevékenysége az Alkotmánnyal és az alkotmányos jogszabályokkal ellentétes.
3. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdésének a pártalapítás szabadságát is magában foglaló egyesülési szabadságot garantáló rendelkezése eleve a törvény által nem tiltott célra teszi csak lehetővé szervezetek létrehozását, illetve az azokhoz való csatlakozást. A fasiszta pártok tilalmát törvény írta elő. A vizsgált törvény csak a fent meghatározott alkotmányos alkalmazási körben alkotmányosan korlátozza az egyesülési szabadságot.
 Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az indítványt elutasította.
Budapest, 1993. november 2.
 
Dr. Sólyom László s. k., előadó alkotmánybíró az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k., alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k., alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k., alkotmánybíró
 
[1] Ebben a Németh-kormány olyan formában intézkedett, hogy nem sorolta fel a "hatályát vesztett" rendeleteket, hanem csak a "hatályban maradókat" sorolta fel.