Ehhez k�pest az 1962-es �j magyar lexikon szinte �rnyaltan fogalmaz: „Weimar a monopolt�ke �s a nagybirtok hatalm�nak �rintetlens�ge mellett kinyilv�n�totta a form�lis polg�ri demokratikus jogokat\". De h�t mi�rt is firtatta volna a „n�pi\" demokr�cia p�rt�llami t�rt�net�r�sa, hogy a kommunista anat�m�val s�jtott Weimar nem k�n�l-e sz�munkra is tanuls�got? Ez ink�bb az�ta furcsa, ami�ta a demokr�ci�t polg�rira v�ltottuk, de Weimar megmaradt tabunak. S�t, a demokr�cia ellens�gek�nt b�lyegzik meg, aki hasonl�s�got mer l�tni Weimar �s a mai Magyar K�zt�rsas�g k�z�tt. Nekem is olvast�k m�r a fejemre, hogy hiszt�rikus, �nriogat� �rtelmis�gi vagyok, ha a demokr�cia parttalans�g�t�l a demokr�cia l�t�t f�ltem. Kioktat�im szerint �pp a l�nyeget felejtem ki a sz�m�t�sb�l: azt, hogy ma nincs olyan politikai er�, amelyik a demokr�cia biztos�totta keretekkel vissza�lve a parlamentarizmust arra pr�b�ln� felhaszn�lni, hogy l�p�sr�l l�p�sre egyetlen p�rt diktat�r�j�v� v�ltoztassa. Ez csak a harmincas �vek elej�n, N�metorsz�gban volt lehets�ges, a p�nz�gyi vil�gv�ls�g, a munkan�lk�lis�g, az elszeg�nyed� k�z�pr�tegek r�v�n, melyekre a sz�ls�jobb szoci�lis demag�gi�ja hatni tudott, s kellett hozz� m�g a sz�ls�jobboldalt t�mogatni k�sz (manaps�g pedig szint�n nem l�tez�) nagyt�ke is. Weimart �s a mai magyar demokr�ci�t csak a hat�svad�sz zsurnalizmus hozhatja kapcsolatba - a k�t szitu�ci� olyan t�vol �ll egym�st�l, mint Mak� Jeruzs�lemt�l.

Magamba sz�lltam: nem lehets�ges-e, hogy kioktat�imnak visszamen�leg is igazuk van? Akkor a Magyar H�rlap 1933. febru�r 7-�n nem sz�k l�t�k�r� doktriners�gr�l, hanem �lesl�t�sr�l tett tan�bizonys�got azzal, hogy a hiszt�rikus �nriogat�k ellen�ben kifejtette: „Hitler nem gondol diktat�r�ra, Hitler az alkotm�nytisztelet Szent Gy�rgy-lovagj�v� szeg�d�tt.\" �k is mondhatt�k, hogy diktat�r�ra t�r� politikai er� nem l�tezik, hiszen maga Hitler jelentette ki: „nem felel meg a val�s�gnak az az �ll�t�s, hogy �n a birodalmi gy�l�s n�lk�l akarn�k korm�nyozni\". (Nemzeti �js�g, 1932. m�rc. 13.) A Magyar H�rlap a nemzetiszocialist�k v�laszt�si gy�zelm�nek h�r�t is �gy komment�lta: „n�gy �vig Hitler a kancell�r. Ez k�vetkezik a n�met v�laszt�s eredm�ny�b�l\" - ez, �s semmi t�bb. Az akkori �nriogat�k f�ltev�s�r�l, miszerint a gy�ztes els�pr� t�bbs�ge birtok�ban �talak�thatja az alkotm�nyt, �s a n�gy �vb�l sokszor n�gyet csin�lhat, a demokr�cia doktrinerjei hallani se akartak.

Kezdem m�sk�pp l�tni azt is, ahogyan Weimar akkori minisztereln�ke megpr�b�lta a vil�gv�ls�g N�metorsz�got illet� k�vetkezm�nyeit (ha elh�r�tani nem is), legal�bb tomp�tani. Br�ning azt szerette volna, hogy a Reichstag �sszes p�rtja �rtse meg: a helyzet most el�g s�lyos ahhoz, hogy egym�s megsemmis�t�se helyett mind a viszonyok jav�t�s�ra �sszpontos�tsanak. „A v�ls�g ki�lez�d�se olyan �llapotra vezetett - mondta -, amilyenre nincs p�lda a modern gazdas�gt�rt�netben.\" 1931 okt�ber�ben ez�rt hirdette meg a „minden ink�bb, mint a m�sodik infl�ci�\" politik�j�t: „az �llamh�ztart�s egyens�ly�nak helyre�ll�t�sa ut�n a korm�ny minden igyekezet�t a valuta �rfolyam�nak f�nntart�s�ra �s a mag�ngazdas�g szan�l�s�ra ford�tja\". (N�pszava, 1931. okt. 14.) Br�ning azt k�pzelte, hogy a t�nyeket az ellenz�k is be fogja l�tni: „N�metorsz�g gyorsabban alkalmazkodott a helyzethez, mint m�s �llamok. A n�met korm�ny volt az els� Eur�p�ban, amely p�nz�gyi k�nyszerrendszab�lyokkal n�pszer�tlenn� tette mag�t, de �gy legal�bb el�rte, hogy a n�met n�pet nem kellett egyszerre mindent felforgat� int�zked�sek el� �ll�tani.\" A legnagyobb ellenz�ki p�rtot, a nemzetiszocialist�kat azonban a helyzet s�lyoss�ga arra �szt�n�zte, hogy addig sosem l�tott m�dszerekkel is fokozz�k a harcot a korm�ny ellen. A holdudvarukba tartoz� Hjalmar Schacht, a Birodalmi Bank el�z� eln�ke p�ld�ul k�ts�gbe vonta „a m�rka poz�ci�j�r�l sz�l� heti jelent�sek hiteless�g�t\", vagyis hamis�t�ssal v�dolta korm�nyp�rti ut�d�t. Naivit�s�ban Br�ning el sem tudta k�pzelni, hogy egy p�nz�gyi szakember p�rtpolitikai megfontol�sok miatt sutba dobhatja a szakmai tekint�ly�t. V�laszbesz�d�b�l kider�lt, hogy m�g a nemzetiszocialista p�rt taktik�j�ban is logik�t keresett, mondv�n: „nem �rtem, mi�rt hirdet harcot a jobboldal a sz�ks�grendelet ellen, amikor a nemzetiszocialista p�rtr�l a saj�t programja alapj�n el nem lehet k�pzelni, hogy v�llaln� a felel�ss�get a bankok ellen�rz�s�r�l �s a t�lzottan magas nyugd�jak lesz�ll�t�s�r�l sz�l� sz�ks�grendelet leszavaz�s��rt?\" A helyzet s�lyoss�g�ra tekintettel a szoci�ldemokrat�k megszavazt�k a szoci�lis juttat�sokat m�rs�kl� sz�ks�grendeletet, csak a jobboldal legnagyobb ellenz�ki p�rtja viselkedett �gy, mintha ezzel az int�zked�ssel a korm�ny csup�n gy�t�rni akarn� „a n�met embereket\". Br�ning az egy�ttm�k�d�s �rdek�ben k�sz lett volna kompromisszumokra is: 1931. okt�ber 17-�n bejelentette, hogy „a korm�ny nem ragaszkodik mereven a sz�ks�grendeletek mai form�j�hoz\", hanem „sz�vesen l�t j�zan m�dos�t� ind�tv�nyokat\". A nemzetiszocialista p�rt erre v�laszul „a h�z azonnali feloszlat�s�ra �s �j v�laszt�sok ki�r�s�ra tett ind�tv�nyt\". (N�pszava, 1931. okt. 17.) Amikor ezt 252 igen ellen�ben a Reichstag 320 k�pvisel�je elutas�totta, „a nemzetiszocialista k�pvisel�k zajos t�ntet�s k�zepette kivonultak az �l�steremb�l\".

S e ponton j�tt el az ideje, hogy t�redelmet gyakoroljak: amit fentiekre v�laszul Br�ning nyilatkozott, az nevets�gess� tesz mindenkit, aki hasonl�s�got v�l l�tni Weimar �s a mi id�nk k�z�tt: „Napr�l napra nyilv�nval�bb, hogy milyen szeg�ny gondolatokban a jobboldal agit�ci�ja, hiszen m�g arra az alapvet� k�rd�sre sem v�laszolt, hogy mobiliz�lni kell-e a valut�t, vagy pedig infl�ci�nak kell-e j�nnie? A korm�nyrendszer ellen folytatott harcban a jobboldal nem �ll�tott fel semmif�le vil�gos programot. Ez a t�bor csak a hatalmat akarja\". (Ujs�g, 1932. m�rc. 10.) �s a v�d val�ban nem volt igaz: Hitler (1932 �prilis�ban) igenis v�laszolt a legalapvet�bb k�rd�sre, ti. arra, hogy ki a felel�s a helyzet�rt. Amikor a n�met gazdas�gi �let vezet�ivel tal�lkozott a d�sseldorfi Iparos Klubban, lesz�gezte: „a n�met nyomort nem a vil�gv�ls�g okozza, hanem az, hogy a rossz vezet�k nem t�r�dnek a n�p l�t�rdekeivel\". Hogy kik a rossz vezet�k, azt a jelenl�v�k kital�lhatt�k.

A korm�ny k�nytelen volt a legszeg�nyebbek �rdek�ben tov�bbi rendelkez�seket is beterjeszteni, �gy „az ad�ss�gok t�rl�s�r�l sz�l� t�rv�ny 8. szakasz�t, amely az �j munkahelyek teremt�s�re adhat� k�lcs�nre ad felhatalmaz�st\". A nemzetiszocialista p�rt d�h�ngve l�tta, hogy a t�rv�nyt 283 szavazattal 256 ellen�ben elfogadj�k, �k teh�t el�rkezettnek l�tt�k az id�t, hogy a korm�ny ellen bizalmatlans�gi ind�tv�nyt ny�jtsanak be. A Nemzeti �js�g tud�s�t�sa szerint (1932. m�j. 11.) „a vihar akkor t�rt ki, amikor G�ring nemzetiszocialista k�pvisel� kijelentette, hogy a Br�ning-korm�nynak t�voznia kell, mert cs�d�t mondott �gy k�lpolitikailag, mint belpolitikailag.\" Legf�bb b�n�k, hogy „Br��ning a haza�rul� szocialist�kkal korm�nyoz\". K�l�n kikelt Groe�ner bel�gyminiszter ellen, aki megel�gelve a n�met v�rosok utc�in egyenruh�ban mas�roz�, a lakoss�got megf�leml�t� �nv�delmi g�rda, az SA atrocit�sait, a szervezet betilt�s�ra k�sz�lt. G�ring szerint „a korm�ny az SA leszerel�s�vel a n�met nemzet szabads�gv�gy�t akarja leszerelni\". A Pesti Napl� 1932. m�jus 11-�n meg�rta, mivel indokolja akci�it az SA: „a keleti hat�rok ment�n lengyel t�mad�st v�rtak �s a t�mad�s elh�r�t�s�ra folytattak harcszer� k�sz�l�d�seket\". Mintha a Magyar G�rd�t hallan�m, amint l�trej�tt�t pr�b�lja igazolni: �k hivatkoztak arra, hogy egy szlov�k t�mad�s eset�n majd megv�dik az orsz�got. De persze val�di hasonl�s�g ebben sincs, hiszen Groener erre azt v�laszolta, hogy „ha a n�met hat�rokat ellens�g fenyegetn�, akkor nem a nemzetiszocialista rohamosztagoknak kellene felvonulni ellen�k, hanem minden n�met polg�rnak\". Mondta pedig ezt akkor, amikor a nemzetiszocialist�k vez�re m�r lesz�gezte: „nemcsak a zsid� faj�, hanem az �rz�let�ben nem nacionalista n�metfaj� ember sem sz�m�t n�metnek\". (Id�zi Kolnai Aur�l a Sz�zadunk 1932/4. sz�m�ban.) N�lunk viszont esze �g�ban se volt senkinek azt �ll�tani, hogy aki nem a legnagyobb ellenz�ki p�rtra szavaz, az nem magyar.

A Weimari K�zt�rsas�g eln�ke, Hindenburg amiatt vonta k�rd�re Groenert, hogy az SA-val egyidej�leg nem tiltotta be a baloldal Reichsbanner nev� szervezet�t is, hiszen (szerinte) a kett� egyform�n vesz�lyes. Groener erre v�laszol�, nevets�ges �rvel�se is olyasmi, ami ma n�lunk nem hangozhatna el: „a baloldali sz�vets�get az�rt nem oszlatt�k fel, mert ez a sz�vets�g az alkotm�ny alapj�n �ll\". A doktriner demokrat�knak persze nem tetszett ez az okfejt�s, �k ragaszkodtak ahhoz, hogy a demokr�cia ellens�geit nem szabad megfosztani att�l a jogukt�l, hogy sz�tverj�k a demokr�ci�t. A Deutsche Allgemeine Zeitung �gy l�tta, ez is Hitler�k malm�ra hajtja a vizet: „vil�gosabban, mint a nemzetiszocialista rohamosztagok betilt�s�val, nem lehetett volna meggy�zni a n�pet arr�l, hogy nagy sz�ks�g van a radik�lis kurzusv�ltoz�sra\".

A nemzetiszocialist�k folyamatosan gondoskodtak arr�l, hogy a Reichstagban �l�snap ne m�ljon el esem�ny n�lk�l. Amikor a csoportos kivonul�s, a folyamatos k�zbeord�toz�s m�r nem volt el�g, 1932. m�jus 12-�n a nemzetiszocialista frakci� n�gy tagja a Reichstag folyos�j�n megvert egy Klotz nev� (a Reichsbannerrel szimpatiz�l�) �js�g�r�t. Ennek h�r�re Loebe, a H�z eln�ke a n�gy botr�nyokoz�t a h�zszab�lyok megs�rt�se c�m�n harminc �l�sr�l kitiltotta. A n�ci frakci� tiltakozott, szerint�k nem az a botr�ny, amit p�rtt�rsaik hazafias felindul�sb�l csin�ltak, hanem az eln�k v�rl�z�t� d�nt�se. Mivel a n�gy k�pvisel� nem volt hajland� t�vozni a teremb�l, a rend�rs�g kordont vont a parlament k�r�, �s megsz�llta a bej�ratokat. S itt �jra olyan momentum k�vetkezik, ami ellenem bizony�t: a n�ci k�pvisel�knek esz�kbe sem jutott lebontani a kordont a parlament k�r�l, pedig biztosak lehettek afel�l, hogy b�ntetlen�l meg�szn�k. Ny�lt titok volt ugyanis, amit egy dr. Freisler nev� nemzetiszocialista k�pvisel�nek v�laszul (aki a szoci�ldemokrata ir�ny�t�s alatt �ll� porosz igazs�gszolg�ltat�s �gyeit akarta fel�lvizsg�ltatni) Pick k�pvisel� mondott: „a nemzetiszocialist�knak nincs okuk felh�borod�sra, hiszen a n�met b�r�knak t�bb mint 50 sz�zal�ka nemzetiszocialista, csak meg kell n�zni, milyen �t�leteket hoztak kommunist�k �s milyen �t�leteket fasiszta v�dlottak �gy�ben\" (Ujs�g, 1932. m�j. 26.). Az pedig m�g ink�bb csak Weimarra jellemz�, ami Goebbels napl�j�ban olvashat� az 1932. �prilis 14-i d�tum alatt: „Azt hiszem soha, egyetlen ellenz�ki mozgalom sem volt annyira biztos a siker�ben, mint mi vagyunk. �gy besz�lj�k meg a hatalom�tv�telkor id�szer�v� v�l� szem�lyi k�rd�seket, mintha m�r mi lenn�nk korm�nyon...\" Kolnai Aur�l is arr�l sz�mol be, hogy „a rezsimv�ltoz�s vielleicht in einer Woche (tal�n egy h�t), jelenti ki t�relmetlen�l Hitler\". Hogy Weimar legnagyobb ellenz�ki p�rtj�nak vezet�je mit v�rt ilyen t�relmetlen�l, az legink�bb 1931. december 13-i, Br�ninghez int�zett level�b�l der�l ki: „ha jogszer�en ker�l�nk hatalomra, ut�na mi hat�rozzuk meg, mi a jogszer�\" - s ez megint egy �jabb adal�k a weimari p�rhuzam k�ptelen volt�hoz: ilyesmit a magyar jobboldal vez�re semmi p�nz�rt ki nem mondana.

Akadtak persze, akik sz�vesen felgyors�tott�k volna az esem�nyeket. A N�pszava 1931. november 27-�n arr�l sz�molt be, hogy „a rend�rs�g �ltal Wagner nemzetiszocialista k�pvisel� boxheimi h�z�ban lefoglalt iratokb�l kider�l: ha az okt�ber 16-ra virrad� �jszak�n [a H�zban lezajlott bizalmi szavaz�s napj�n - Ny. A.] Br�ning megbukott volna, a nemzetiszocialista rohamosztagok akci�ba l�pnek\". A „boxheimi okm�nyok\" dolg�ban az �gy�szs�g „altatta\" a nyomoz�st (1933 ut�n pedig szerz�ire magas poz�ci�k v�rtak). Hitler nyilatkozatban hat�rolta el mag�t, �s „baloldali provok�ci�ra\" tett hom�lyos c�lz�sokat, a doktriner demokrat�k pedig bizony�tva l�tt�k, hogy a rohamosztagokkal val� alaptalan riogat�s miatt k�r lett volna csorb�tani a demokr�ci�t. 1932. m�rcius 18-�n megint a baloldal sz�gyenkezhetett: kider�lt, hogy „a bel�gyminiszter rendelet�re a nemzetiszocialista p�rt valamennyi irod�j�ban h�zkutat�st tartottak\". A dologban az volt a k�nos, hogy el�z�leg „a nemzetiszocialista p�rt r�pc�dul�kon h�vja fel rend�rs�get, se gumibotot, se l�fegyvert ne haszn�ljon a nemzetiszocialista csapatok ellen\". A brut�lis rend�ri fell�p�s�hez k�pest bagatellnek t�nt, hogy a h�zkutat�sok sor�n mire der�lt f�ny: „az els� v�laszt�si menet tartam�ra a p�rt rohamcsapatai Nagy-Berlint k�r�lz�r�s�t tervezt�k\". (L�m, Nagy-Budapest k�r�lz�r�s�t is n�lunk csak Budah�zy�k tervezt�k, s nem a legnagyobb ellenz�ki p�rt.) A Berliner Tagblatt ugyan azt �rta, hogy a rend�ri akci� „az �llam �nv�delmi cselekedete volt, hiszen csak �gy lehetett garanci�t teremteni arra, hogy b�r�i �ton nem fogj�k lehetetlenn� tenni az elj�r�st, melyet az �llamrez�n k�nyszer�tett ki\", de a demokr�cia doktriner v�delmez�i azt vallott�k, hogy semmif�le „�llamrez�n\" nem �lvezhet els�bbs�get a demokratikus alapjogokkal szemben, akkor sem, ha - mint az Ujs�g 1932. m�rcius 25-i sz�m�b�l kider�l - a nemzetiszocialista p�rt el volt t�k�lve, „ha a v�laszt�s eredm�nye �gy �tne ki, hogy Hitler nem lehet a birodalom eln�ke, a k�vetkez� 24 �r�ban a rohamosztagok akci�ba l�pnek �s puccsszer�en magukhoz ragadj�k a hatalmat\".

A Weimarral foglalkoz�t persze az is megt�veszthette, amit a kort�rsi elemz� �rt, p�ld�ul a Szocializmus c�m� foly�iratban, 1932-ben. Gergely Gy�z� szerint „a weimari p�rtok nem tan�s�tottak elegend� er�lyt a jobboldali gyilkoss�gok megel�z�s�ben, �s nem sz�moltak le ezeknek a b�r�i emelv�nyen helyet foglal� t�mogat�ival\". Mi m�r, saj�t kort�rsainkt�l megkaptuk a kioktat�st, miszerint a demokr�cia elleni b�n lett volna „kell� er�lyt tan�s�tani\". S amit Gergely Gy�z� tanuls�gk�nt lesz�rt, miszerint „vil�gjelens�g az a t�ves n�zet, hogy a demokr�ci�nak t�rnie kell az ellene val� agit�ci�t, t�tlen�l kell n�znie az ellene val� f�lvonul�st �s kebl�t kit�rva kell fogadnia a sz�v�nek ir�nyzott d�f�st\", maga a t�ved�s, hiszen tudjuk, hogy a weimari demokr�ci�t az agressz�v jobboldalt�l f�lteni akkor sem volt egy�b, mint hiszt�rikus �nriogat�s.