Miközben a perbe fogott kiadó ajánlatai közt olyan,  a Párizsi Békeszerződésből következő nemzetközi kötelezettség szerint betiltottnak minősülő művek "reprintjei" voltak, mint pl. Bosnyák Zoltán: Magyarország elzsidósodása.

Fővárosunk elzsidósodása; Hitler Adolf: Küzdelem a Sátánnal (összes magyarul megjelent beszéd); Mussolini Benito: A fasizmus doktrinája; Szálasi Ferenc: Hungarizmus I. A cél ;
- rehabilitálták a háborús bűnök miatt elítélt Kisbarnaki vezérezredest, aki kinevezését nem kisebb személytől, magától Szálasi Ferenctől vette át. De mentesítést kapott további kb. 170 katonai személy is  -!? ;
- Ságvári emléktábláját már 2 alkalommal is összetörték;
- a Szabadság téri szovjet emlékmű demonstratív megrongálása;
- a roma holocaust emlékmű meggyalázása a Nehru parkban;
- a helyi önkormányzat egyíetértésével Budakeszin az Országzászló emlékművön árpádsávos zászló lengett 3 napon át;
- ugyancsak Budakeszin a kat. gimnázium igh. történelemtanára (Kosaras Péter Ákos) időszerűnek találta SS egyenruhában pózolni és fotóztatni magát. Az egyházi felelősségre vonás elől önként távozott, de mára – éles helyi ellenállást kiváltva – Tordason segítették elvbarátai iskolaigazgatói székbe  -!?;
- Horthy - Szabó Dezső - Wass Albert szobor került a Szabadság téri református templom előkertŹjébe (bizonyára csak 'véletlen', hogy éppen ifj. Hegedűs Lóránt lélekpásztorkodása helyszínén);
- blokád alá került a Hollán E. u-i jegyiroda, a Kurucinfo tájékoztatása szerint olyan 'bűn' megtorláŹsáért, hogy egy "zsidó tulajdonos, és cigány alkalmazott" nem árulta egy igaz magyar együttes koncertjegyét;
- kedves színfolt volt a Fővárosi Bíróság épületének megszállása a Magyar Gárda által a feloszlatáŹsukért kezdeményezett per 1. tárgyalási napján (a bíróság elnökének felelősségét természetesen azóta sem vizsgálta senki);
- tanui lehettünk állami és civil rendezvények sorozatos megzavarásának, utcai erőszak és megŹfélemŹŹŹlítés alkalmazásának (pl. a tavalyi okt.23-i ünnepségek, vagy a Szabadság téri koszorúzás alkalmával, de a legutóbbi hőstett, a meleg felvonulás demonstratív megtámadása sem csekélység);
- kétes hírnevet vívott ki magának a klasszikusan fasiszta utánérzetű esemény, a TV székház ostroma; stb., stb.

A náci ideológia és a már sajnos ismert gyakorlat jegyében nyakunkba szakadt több önjelölt, paramiliŹtaŹrista szervezettségű 'védő'-gárda és állítólag értünk tetszeleg, masírozik
- a legközismertebb Magyar Gárda, főleg a fővárosban mutatja magát, de országos méretekben úgyŹmond "biztosítja" a gárda-öcsikék téblábolását is; 
= már kétszer tartott szervezetbővítő avatási ceremóniát (az elsőt az első számú állami méltóság, a köztársasági elnök rezidenciájának tőszomszédságában, az utolsót – nem kevésbé jellemzően – a felszámolásáért folyó bírósági eljárás idejében  -!?) és a nemzetközi kötelezettségek betartásáért, rasszista, irredenta megnyilvánulások megakadályozásáért alkotmányos felelősséggel tartozó államhatalomtól nem zavartatva folytatja toborzásait ;
= farizeus megmozdulást szervezett a Vas u-ban egy bántalmazott, majd később életét vesztett 18 éves diák halálának ürügyén, a "rendőrség elbizonytalanodása elleni tiltakozás" jegyében (Kende Pétert, az ismert írót, baloldali személyiséget ekkor kellett a rendőrségnek kimenekítenie az állításuk szerint abszolut "békés" szimpatizánsaiŹk kezei közül);
= felejthetetlen élményt szerzett a díszmenete Tatárszentgyörgyön a roma bűnözés által állítólag fenyegetett magyar testvérek kitartásának erősítésére;
= vonulgatási hajlamát rendületlenül gyakorolja, a helyi cigányság megfélemlítésének céljával, élvezve a helyi jobboldali önkormányzatok támogatását, szimpátiáját. A saját maga által nem kis iróniával a "közbiztonság javítását célzó séta"-ként emlegetett marsokat a magyar hatóságok gyakorlatilag tehetetlenül  szemlélik;
- a Nyírségi Őrsereg leginkább odahaza, Nyíregyházán és Sz-Sz-B megyében parádézik;
- emlékezetes a Nemzeti Őrsereg név alatt szervezkedő önkéntes (faj)örzők-védők Horthy-emlékŹtúrája Kisvárdára, Nyíregyházára, Debrecenbe, Újfehértóra, Egerbe és az egykori lovastengerész volt családi rezidenciájára, Kenderesre;
- ritkábban, de hallatják hangjukat  a patinás névvel indult Nemzeti Szocialista  (!?) Akciócsoportok Győrből, akik ma már a nem kevésbé veretes Magyar Nemzeti Arcvonal (!?) néven szerepelnek; stb.
Mit ne mondjak, ígéretes a gárda-termés …

Bőven nyílt alkalmunk a vészkorszakból megismert, hirhedt árpádsávos zászlók újkori – semmilyen hatalmi struktúra által nem zavart, a Párizsi Békeszerződésben Magyarország számára a fasiszta szimbólumok betiltására előírt kötelezettségek nyilvánvaló megsértését jelentő - lengetésében gyönyörŹködni. Egy tavalyi felmérés szerint a neonáci irányultság kifejezését megtestesítő zászlók közel 130 állami- v. középületen (ilyennek minősülnek az önkormányzatok épületei is) és egyházi tulajdonú épületen voltak megtalálhatók: közülük 3 épület bíróságnak is helyet ad (!) és majd 70 épület volt az adófizetők pénzéből támogatott egyházaké.

Volt lehetőségünk élvezni a nyílt, v. alig burkolt antiszemita, cigányellenes rasszista uszítás reneŹszánŹszát egynémely, sajtó-publicisztikának csúfolt szennyirodalmat közvetítő médiából. Pár emlékezetes gyöngyszemet elevenítenék csak fel közülük, a teljesség bárminemű igénye nélkül:
■ Szabó János (az Antall+Boross kormányok volt földművelésügyi minisztere, győri MDF-es önŹkormányŹzati és megyei közgyűlési képviselő) a városi közgyűlésen alpári hangvételű beszédben jelentette ki: "a roma kérdés kezelésére 2 megoldás ajánlott: kiirtás – eltartás" ;
■ a Jobbik alelnök Biber József Tibor a szervezet egyik 2007-es Közleményében cinikusan etnikai katasztrófától akar védeni és nagyrészt "a cigányságnak vérfertőzés útján degeneráŹlódó ősŹközösŹségi szintű szubkultúrában élő rétegét"  teszi felelőssé a cigány bűnözés kialakulásáért;
■ a Magyar Önvédelmi Mozgalom "Elég volt a cionistákból" címet viselő szinpadias felhördüŹléssel, nyilvánvaló antiszemita éllel hirdetett meg az SzDSZ Közp.Irodaháza elé egy u.n. "antiŹcionista-pártellenes" tüntetést, mellyel Izrael állam politikája és a hazai zsidóság közti vélt azonosulást szerették volna egy média-kampánnyal a közvéleménnyel elhitetni;
■ nem felejthető a klasszikus példa, a Bayer Zsolt Magyar Hírlap-beli cikkében foglalt szélsőŹjobboldali, antiszemita heccelődés az "indok zsidókról", akiknek – a szerző szerint – maga a létezése indokolja az antiszemitizmust … Nem váratlan esemény, hogy a lap tulajdonosa, a hazai tőke jeles képviselője, Széles Gábor nagyiparos, vállalkozói elkötelezettségének hódolva,  vállalkozott szerkesztőjének megvédésére is, azonban a kilógó lólábtól a csengő forintokon tenyésző tekintély sem mentesíthette a rasszista, antiszemita retorika rendszeres használatáról elhíresült média szereplőt;
■ de ugyancsak emlékezetes marad a Morvay Krisztina jogásznő bizonyára akadémiai szintet verő, klasszifikáció-elméleti ismeretektől duzzadó filozófiai tételének, a "mifélénk–magukfélék" tipusú emberhalmazok megkülönböztetésének kidolgozásában elért eredményeinek közreadása;
■ a Kurucinfó néven elhíresült antiszemita honlap-etalon alpáriságát is messze meghazudtoló internetes fórum, a "Betiltva.com" 2002 óta fényesíti immár hazánk demokratikus egét. Nyíltan, a törvéŹnyesség fenntartásáért felelősök által láthatóan nem fenyegetetten, félreérthetőség nélkül, az "ujrapublikálás és az érdeklődőkkel való megosztás" céljával adják közre a Horthy-Szálasi korszakban kitenyészett u.n. fajvédők zsidóellenes trágyaŹműveinek szine-javát. Itt van mindjárt Osgyáni Rónay Károly dr. – A tóra népe, aztán Bosnyák Zotán – Istóczy Győző élete és küzdelmei [igen, igen, jól tetszenek emlékezni: az Antiszemita Párt 1883 évi alapítójáról van szó], v. éppen Galánffy János dr. egykori felsőházi tagnak az Országgyűlés felsőházában 1937 jun. 25-én elmondott hirhedt uszító beszéde, ami a rövid, ámde sokat sejtető "A zsidókérdés" címet viselte. Nem kevésbé félreérthetőek a pillanatnyi szerkesztőségi ajánlatban szereplő gyöngyszemek sem: Felpétri Győry Jenő – A sopron zsidókapu, Somogyi József - A faj, Sziliczei Várady Gyula – A ghettótól a trónig, Ritter Gaston – A zsidóság és az antikrisztus árnyéka, és a talán minden szempontból a legkifejezőbb szellemiséget képviselő, az "Egy ébredő magyar" szerzeményeként ajánlott "Miért kell a zsidók hatalmát letörni ?" címmel papírra okádott propaganda füzetecske.
 A honlap impresszumában félreértések elkerülésére le is írják: "Ha ezeket a 50,0 v. 100 éves írásokat olvasva a mai magyar valósággal összefóüggést, párhuzamot v. azonosságot vél felfedezni; az nem a véletlen műve …" Világos beszéd, nem ? Legalábbis a számunkra; a hivatalos Magyarországnak ez semmit nem mond … (!?)

 Már csak illetlen akadékoskodásnak tűnhet emlékewzni arra, hogy mintha pont ezt a fasiszta propagandát rendelte volna konkrétan megszüntetni és tiltani a Párizsi Békeszerződés …

Különösen meghatározó,  a társadalmi etika egyre mélyebbre süllyedését jellemző jelenség, hogy  magától  az igazságszolgáltatástól is sorozatos negatív példák érkeznek. Így :
► sorozatosan irritálóan enyhe, prejudikáltnak tűnő, a nevetségességig demagóg érveléssel indokolt ítéletek a jobboldali-szélsőjobboldali rendŹzavarókkal szemben;
► a Gede testvérek elleni per felmentő ítéletének indoklása önmagáért beszél és pl. a Betiltva.com internetes oldal fenntartása világosan bizonyítja is az ítélet bátorítónak értelmezhető sugalmazását ;
► az u.n. plurális demokráciákban egyetemesen példa adásra hivatott képviselőkből verbuválódott  kordonŹbontók felmentése a cselekményük csekély társadalmi veszélyességére (-!?), a spontán véleményŹkifejezés jogának gyakorlására hivatkozva, egyértelműen mutatja úgy a fennálló jogŹértelmeŹzési bizonytalanságokat, mint a bírósági ítéletalkotás folyamatában is már megjelent átpolitizáltság feltételezhetőségét ;
► a Magyar Gárda törlése miatti per tárgyalásán az épület 'elfoglalásának', a vád alá vont szervezet tagjaitól eredő jogtalan 'intézkedéseknek' a megtűrése valójában a perbe fogott szervezet  tekintéŹlyének növelésére volt alkalmas, mely cél követésének tudatossága természetesen nem vethető fel, a közvélemény számára viszont jelzésértékkel bír ;
► az, hogy az ugyanezen ügyben az alperes részéről választott primitív védekezési trükk (miszerint a perbe fogott Magyar Gárda Egyesület semmiféle nyilvános megmozdulásban nem vesz részt, ilyet csak a hasonló nevű – és nem véletlenül, nem nyilvántartott státuszú – mozgalma tesz) kivédésére az Ügyészség a vád kiterjesztésével, legalábbis eddig tapasztalhatóan, még csak kísérletet sem tesz, ugyanakkor a pernyertesség érdekében beavatkozókat a bíróság sorban életszerűtlen érveléssel zárja ki, nem éppen az állam jogi apparátusának az antifasiszta társadalmi érdekek védelme iránti elkötelezettségét képes reprezentálni;
► a Ságvári életének kioltásáért – is, és e tekintetben valóban jogalap nélkül – elítélt csendőr rehabiliŹtása érdekében indított perben a több ember megkínzásával elkövetett háborús bűntett alól is felmentették a volt csendőr Kristóf Lászlót, méghozzá azzal a szégyenletes, jogászhoz méltatlan érveléssel, hogy "az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a név szerint is megjelölt négy személy megkínzása milyen súlyú, milyen mértékű volt, elérte-e azt a szintet, amely szükséges a szóban lévő háborús bűncselekmény megállapíthatóságához". (Miközben a kínzás mértékét, súlyát az iratok között a négy személy – köztük a ma még élő Pintér Mariann - tanuvallomása csak olyan abszolút cselekményi ismertetéssel tartalmazza, mint: "Villanyoztak, gúzsba kötöttek, futbalŹloztak velem, rúgtak, vertek, cigarettával égettek." Vagy: "Gumibottal kezeimet, talpamat verték, majd villanyozni kezdtek … kiverték két fogamat … összekötözték kezeimet és lábamat, közéjük egy keményfa rudat tettek és fejjel lefelé felkötöttek a fogasra."  - !!??. Úgy tűnik, az efféle cselekmények súlyát egy pártatlanságot felmutatni is képes bíróság tudja csak megállapítani …).
És ezzel még nincs vége. A Kristóf-per egyetlen túlélője által a személyiségi jogainak ezen ítélet által elkövetett megsértése miatti polgári perben a fellépő egykori megkínzott áldozat, Pintér Mariann keresetének elutasító indoklásából a náci megszállás jogrendjének de jure elismerése olvasható ki, nyilvánvaló ellenŹtétben úgy a náci megszálláshoz kötődő történelmi tényekkel, mint a már többszőr említett Párizsi Békeszerződésből fakadó kötelezettségekkel ;
► a legutóbbi hetek eseményei során, a már ipari technológiával szervezett tojás dobálásnak (mint min. egy tettleges becsületsértési eszközhasználatnak) vélemény kifejezési módként való elismeŹrése (nyilvános ellentétet jelenítve meg ezzel a közvélemény előtt az igazságszolgáltató hatalmi ágazat és ennek közhivatali képviselete, az igazságügyi- és rendészeti minisztérium között, továbbá élénk vitát generálva a gyakorló jogászok körében is) világosan rámutat arra a jelenségre, miszerint ma Magyarországon letagadhatatlanul látszódnak a megkívánt igazságszolgáltatási működőŹképesség, a bírói pártatlanság kétségbe vonhatóságára utaló jelek.

Jogos kérdések sorozata vetődik fel.
Társadalmi méretű és növekvő tendenciájú-e a neofasiszta fenyegetettség ma Magyarországon ? Erre csak egyértelmű igen-nel lehet válaszolni. Na, és hogyan viszonyul mindehhez az államhatalom, kérdezhetjük tovább ? Felelősséggel csak olyan válasz adható: hát igencsak lagymatagon – nem meggyőződést, legfeljebb csak kényszerűséget mutatva.

Pedig közismert tény, hogy az igazságszolgáltatás egy kulturált, civilizált országban történelmileg kettős szerepet lát el. Egyrészt követi a társadalmi mozgás által az állam és polgárai, v. a polgárok közötti kapcsolatokban objektíve keletkező igényeket és változásokat, másrészt maga is elvárásokat  közvetít e viszonyok fejlődés megkívánta változtatásaira. Ez utóbbi egy modellező célú tudatos tevékenység lenne, de éppen ez az, ami nálunk nem működik. Legalábbis, az előbbi példák tükrében, a   céljait tekintve követhetetlen: csak a negatív, a szélsőségeket bátorító hatása érezhető.

De maradjunk egy kicsit még az igazságszolgáltatás és a jobboldali térnyerés kapcsolatrendszerénél. Egyértelmű a kölcsönös informatív hatás az egyes emberekre, a már évek óta gyűlő, súlyosan negatív személyes tapasztalatok és a köznyugalmat irritáló, a kisebbségek elleni fellépésre bujtató neonáci-nyilas cselekményekkel kapcsolatosan elfogultnak látszó igazságszolgáltatási példák között. Ez a kettős hatás mára már össztársadalmi léptékű kritikai álláspont kialakulásához (ld. "fiskális diktatúra" meglétének hangoztatása), az igazságszolgálŹtatás funkciójának és így tiszteletének drasztikus leépüléŹséhez, a jogkövető magatartással szembeni igényesség elerodálásához vezetett. Lásd:
- nyíltan hangoztatva, szakemberek és állami hivatalnokok által is elismerten az igazságszolgáltaŹtás  'jogszolgáltatássá' degradálódása ;
- a "Tisztelt Bíróság" fogalom totális kiüresedése ;
- az ítélkezési felelősség eltűnése (kirívóan jogsértő ítéletek adminisztratív, de min. szakma-etikai szankcionálásának hiánya) ;
- az ítélkezés objektivitása érdekében megkövetelt társadalmasítás helyett egyenesen egy kasztoŹsodás megjelenése ('pingvin csuhának' gúnyolt, a közösségtől elhatárolódást kifejező talárba burkolózás, jogi képviselet hiánya esetén éreztetett 'másodrendűnek' tekintés, stb.) ;
- a másodfokon (de akár a LB-n) uralkodó szemlélet miatt és a formális, gyakorlatilag elégtelen konkrét ügyismeret folytán az Alkotmányban biztosított kétszintű jogorvoslati elv tömegszerű sérelme;
- az össztársadalmi kritika és elégedetlenség már a LB szintjét is elérte (ld. dr. Kende Péter vonatkozó könyveit) ;
- a jogegység elvének már magát a jogalkalmazói rendszer működőképességét ellehetetlenítő  hiányosságai (egymásnak élesen ellentmondó ítéletek ugyanannak a jogvitának a megítélésében az egyes fórumokon, és/vagy az analógiát mutató jogviszonyok értelmezésében és megítéléŹsében a heterogén területi elosztású, de azonos jogalkalmazói szinteken), stb.;
- a személyes igazságérzettel ütköző súlyos sérelmek orvoslását gyakorlatilag ellehetetlenítő, azt az anyagi javak birtoklásától elzárt társadalmi csoportok számára kategórikusan ki is záró eljárási illetékezés és anyagi helytállási kötelezettség elriasztó mértékre emelése, sőt, az ennek fokozására irányuló trend eröltetése (ld. pl. egy pervesztésnek súlyos anyagi következményekkel  fenyegetését, különösen a nyertes ügyvédi költségeinek minden józan mértéket meghaladó érvényesítŹhetőŹségével, vagy pl. a behajtás alá vont személynek egyenesen a kifosztására alkalmas joghátrányok "törvényes" fennállását, stb.) ; stb., stb.

Ebben, az elfogadottságát komplexen nézve a leépülés jeleit mutató jogtechnikai rendszerben az Alkotmánybíróság – ma még talán – kivételként, tiszteletet élvez. A közvélemény elismeri túlŹterheltségét, jogegység létrehozását célzó törekvéseit, látja, hogy a nehézségeit nem kis mértékben magának az Alkotmánynak a felületes megfogalmazásai okozzák. Ugyanakkor, a köznyelvben gyűlöletbeszédnek nevezett cselekményi alakzatnak az elé terjesztett megítélése során  - álláspontom szerint - sorozatosan életszerűtlen, a jelen közállapotok figyelembe nem vételéről és a társadalmi nyugalom erősítését illető követelménynek hátrébb sorolásáról tanuskodó értékrendet képviselt.
E vonatkozásban az 'eredendő' problémának a Moszkvában 1945 január 20-án kötött Fegyverszüneti Egyezmény 15. pontja (mely az ország területén lévő összes hitlerbarát és más fasiszta politikai, katonai és katonai jellegű szervezet haladéktalan feloszlatására és jövőbeli meg nem tűrésére kötelezte hazánkat) alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában még 1993 novemberében, Sólyom László AB-elnöksége alatt meghozott 810/B/1992.AB  sz. Határozat indoklását tartom. Levezetése szerint (az akkori kérelmet elutasítva, vagyis az említett Egyezményt becikkelyező 1945 évi V. törvény hatályosŹságát el nem vitatva) pártok, szervezetek – tágabb értelemben "az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges", vagyis fasiszta propaganda folytatásának – betiltása tekintetében ma már csak az Alkotmány 3.§-hoz való viszony értékelése a mérvadó. Vagyis a Párizsi Békeszerződésben is hivatkozott egyezmény 15. pontja "alkalmazásával szemben ma az az alkotmányos követelmény, hogy azon pártokra alkalmazható, amelyek programja vagy tevékenysége az Alkotmánnyal és az alkotmányos jogszabályokkal ellentétes." Más szóval, a fasiszta tartalmú propagandát folytató pártok és szerveződések működésének értelmezésekor – kibővített értelemben,  magának a fasiszta propagandának és az ilyen ideológiához kötődő megnyilvánulásoknak és cselekŹméŹnyeknek az értékelésekor – a Békeszerződés vonatkozó előírásaira (melyek a FegyverŹszüneti Egyezményben már rögzített követelményekre hivatkoznak és azokat erősítik meg) tulajdonképpen már nem kell autentikus jogforrásként tekintettel lenni (!?). Elegendő az Alkotmányhoz fűződő viszony vizsgálata, ami már, gyakorlatilag, a ténylegesen képviselt ideológia bárminemű elemzése nélkül, az alkotmányos előírások betartásáról szóló sematikus nyilatkozat megtételével realizáltnak tekintődik.

Az antifasiszták számára nem lehet vitás, hogy a társadalmi nyugalom,  hazánk demokratikus irányú elkötelezettségének bizonyítása érdekében hozandó kedvező intézkedéseknek magukba kell foglalniuk az Alkotmánybíróság eddigi szemléletének megváltozását is. Méghozzá hazánk törvényes rendjének erősítése, valamint a radikalizmust hirdető fasiszta szervezetek megtűrésére, az antiszemita, kirekesztő, a kisebbségi népŹcsoportok elleni gyűlöletre uszító fasiszta propaganda terjesztésére a Békeszerződésben elrendelt tilalom feltételeinek teljesítése irányába. A véleményszabadságot garantáló alapjog fontosabbnak minősítése mögé bújt neofasiszta-hungarista propagandával szemben, általában is és a konkrét magyarországi viszonyokra tekintettel pedig feltétlenül el kell ismerni az emberi méltóság tiszteletére és védelmére rendelt alapjog magasabbrendűségét !

A jelen esetben is erről szól az AB döntésével szembeni kritika és felháborodás. Meggyőződésünk, hogy ez a rövid látókörű, a társadalom érdekeit semmiképpen sem szolgáló jogértelmezés nem éppen perspektivikus követelményeket közvetít:
■ a konkrét mai belpol. helyzetben, az elvárásokra rávezető törvényalkotási funkciót feladva, egyenesen lovat ad a rasszista megnyilvánulások elkövetői alá,
■ az államhatalom gyengeségét, mintegy a rasszista, kirekesztő nézetek terjesztőinek  támogaŹtását érzékelteti,
■ életszerűtlen, hamis érvelést alkalmaz:  'léteznek jogi eszközök' a gyűlölet szításával párosuló csoportos becsületsértés szankcionálására, állítja. De micsoda különbség a jogsértés minősíŹtésének meghatározásáról, a sértés bizonyításáról a sértetti csoportnak, v. egy magánŹszemélyŹnek gondoskodnia, egy közvádas eljárás előnyeivel szemben,
■ cinikus hangot üt meg, amikor reményét fejezi ki abban, hogy állásfoglalásával útbaigazítást ad a törvényhozónak. Hát pont ez az aspektus, az előre mutató 'útbaigazítás' az, ami hiányzik a határozatból. Egyébként is: a neonáci jelenségektől veszélyeztetettek az Alkotmány értelŹmeŹzésével megbízott magas grémiumtól nem útbaigazítást, hanem megoldásra irányuló rendelkezést várnak !

A rendszerváltást követő magyar joggyakorlatot minősítve a közvélemény mára már elég egyöntetűen hangoztatja "az igazságszolgáltatás csődjét". A megismert vélemények szerint  a lakosság a szociális biztonság megszűnése után közvetlenül a jogbiztonság hiányát érzik a legnyomasztóbbnak. Nos, mára, az Alkotmánybíróság ismételten életszerűtlen, ismételten a jobboldali érdekeket támogatni látszó  dönŹŹtése után már egy minőségileg új helyzetről, a teljes magyar jogrendszer csődjéről kell beszélnünk !

Esetleges félrelértések elkerülése végett le kell szögeznem: a jelen kritika semmiképpen sem az AB tekintélyének rombolását célozza. Sőt, éppen azért, mert látható remény az AB társadalmi megítéléŹsének javítására, érdemes a fenti kritikai észrevételeket nyilvánosságra hozni. Mert a jelen kritikai vélemény éppen az Alkotmány értelmezését, védelmét hivatott állami funkció letisztulását, a valóságos társadalmi érdekek érvényesülésének irányába történő szemléletváltás elérését szolgálja.

Végezetül szeretném az e problémakörben bármilyen döntési lehetőséggel rendelkezők figyelmébe ajánlani annak a társadalomtudoŹmányi-történelmi, de akár filozófiai alapigazságnak a tanulságát, amely szerint 'ha egy Modell elveszti a megalkotásához példának tekintett Élettel az összhangját, nem korellál azzal, eddig még mindig az Életnek lett igaza'.
És nem lesz ez másképp a jövőben sem: igen, mindenkor az Életnek van igaza !!!

MAL sajtótájékoztatóhoz felhasználva
2008 junius 10.

Hirschler Tamás