A Naphoz hasonló csillagok életük végén fehér törpecsillaggá válnak, ledobják külső héjukat, de a modellek szerint az ilyen, lassan hűlő és halványuló égitestek évmilliárdokra elegendő hőt biztosítanak a körülöttük keringő bolygóknak, holdaknak. Mivel a fehér törpe sokkal hidegebb, mint egy normál csillag, sokkal közelebb lenne hozzá a lakható zóna, az a sáv, ahol folyékony halmazállapotban lehetne jelen víz és megfelelő körülmények következtében eséllyel alakulhatna ki élet. Egyes elméletek szerin szerint a fehér törpe körül a lakható zónában keringő bolygó mintegy 1,6 millió kilométerre lenne a csillagtól, azt körülbelül tíz óránként kerülné meg.

Mielőtt azonban a csillagból ilyen békés nyugdíjas válik, vörös óriás korában brutális pusztítást visz végbe a közelében. Ebből kifolyólag csak olyan bolygón alakulhat ki élet fehér törpe körül, mely a végstádium tusája után érkezik a lakható zónába akár a naprendszer külsőbb pontjáról, vagy pedig úgy képződik a csillag által hátrahagyott gázokból, ködből, porból második generációs világként.

A Tel-avivi Egyetem szakemberei szerint 500 közeli fehér törpe vizsgálata során egy vagy több lakható bolygóra is bukkanhatunk. Arra, hogy lakható-e az égitest, a légkörében található oxigén jelenlétéből következtetnek, melyet az elmélet szerint az atmoszférán áthaladó csillagfény kémiai "ujjlenyomata" engedné következtetni a tudósokat. A földi tapasztalatok azt mutatják, hogy ameddig van legalább növényi élet a bolygón, az oxigén a fotoszintézis miatt folyamatosan újratermelődik. Amennyiben elfogyna az utánpótlás, azaz megszűnne mindennemű élet, az oxigén egyszerűen feloldódna az óceánokban és oxidálná a felszínt.

A tervek szerint a 2010-es évek végén állítják Föld körüli pályára a James Webb űrteleszkópot, a Hubble tervezett utódját, amelynek segítségével elvileg képesek lesznek a távoli bolygók légkörének vizsgálatára, az oxigén és a vízgőz jelenlétének megállapítására nagyjából tíz órás megfigyelési idő is elegendő lenne.