Bizony�ra j� lett volna megford�tani a sorrendet: el�bb tiszt�zni, mi volt a maga idej�n az Antifasiszta Vil�gliga, illetve t�bb el�d- �s ut�dszervezete, kik �s mire hozt�k l�tre �ket. (M�r a neve is mutatja, hogy nem egyetlen orsz�g keret�ben sz�letett!) Mikor, meddig �lt, mi�rt sz�nt meg, �s mi�rt sz�letett �jj� k�s�bb (t�bb) m�s alakban. Melyek voltak elvi alapvet�sei, milyen sz�vets�geket akart �sszehozni, mit siker�lt c�ljaib�l megval�s�tania, mit nem, �s f�leg mi�rt nem. De ha m�r a szekeret fogtuk a l� el�, legal�bb tudnunk kellene, hogy merre h�zza a lovat, kit �ltess�nk a bakra, �s az illet� merre n�zzen.

�rthet�, hogy az els� l�p�sek a maguk idej�n k�vet� l�p�sek voltak. Els�sorban az olasz fasiszt�k 1922. okt�ber v�gi hatalomra jut�s�ra �s a fasiszta hatalom els� h�napjainak a jelens�geire v�laszoltak. Ez, �gy tetszik, ma m�g a baloldal soraiban sem evidencia. A Liga e-mail-zuhatag�ban olvashattunk olyan fejteget�st is, amely a szervezet m�k�d�s�t az 1930-as �vekre tette.

Akkoriban nem vitatkoztak azon, hogy fasizmus-e a fasizmus, �s nem csup�n az�rt, mert Mussolini �s t�rsai saj�t magukat hat�rozt�k meg �gy. (Ma kev�s az, hogy Horthy b�szk�n, �ntudatosan hirdette ellenforradalm�r mivolt�t, k�ts�gbe vonj�k, hogy az volt-e.) Ne felejts�k, hogy ebben az id�ben az olasz fasiszta rendszer m�g nem az Eti�pi�ban mas�roz�, a II. vil�gh�bor� �t csatater�n fonnyadt bab�rokat gy�jt� hatalom. Olaszorsz�gban 1923-ban, amikor a Vil�gliga l�trej�n, �ld�z�tten, megnyomor�tva, de z�mmel m�g m�k�dnek a kor�bbi politikai p�rtok �s szakszervezetek, n�hanapj�n �l�sezik a parlament, vannak szabad sajt�term�kek, legfeljebb a fasizmus (m�g irregul�ris) milici�i id�nk�nt f�l�getik a nyomd�ikat, agyba-f�be verik �js�g�r�ikat, nyomd�szaikat. Tisztelet azoknak a baloldali vagy egyszer�en a demokratikus legalit�st f�lt� politikusoknak �s teoretikusoknak (nem csak kommunist�knak, �s k�zt�k nem egy magyarnak, mint Sas Gyula vagy R�nai Zolt�n), akik a tekint�lyuralmi korm�nyform�k akkori tarka kavarg�sa k�zepette ebben az egyel�re f�kezett habz�s� diktat�r�ban f�lismert�k a majdani vil�gfal� t�rsfenevadat, az �j t�pus� reakci� erej�t. Mindazon�ltal a Komintern IV. kongresszus�n (1922. november 5. - december 5.), alig egy h�ttel Mussolini korm�nyf�i kinevez�se ut�n, m�g nem alakult ki a fasizmusr�l j�l kikalap�lt �rt�kel�s, sem az ellene val� fell�p�s �sszef�gg� strat�gi�ja. (T�bben, alapj�ban pontosan sz�ltak r�la, Lenin is eml�tette, az egys�gfront jelleg�hez k�tve.) Ennek dac�ra m�r 1922 v�g�n l�trehozt�k a Komintern �s a V�r�s Szakszervezeti Internacion�l� k�z�s Antifasiszta Akci�bizotts�g�t. Ezut�n elhat�rozt�k, hogy a Nemzetk�zi V�r�s Seg�ly szervezet�vel �sszefogva p�nzalapot teremtenek m�k�d�s�hez.

A Vil�gliga azonban nem csak az olasz esem�nyekre reag�lt. 1923-ban roppant t�rsadalmi-politikai mozg�sok r�zt�k meg N�metorsz�got is. A hadisarc fizet�s�be m�r-m�r belerokkan� n�met gazdas�g tehermentes�t�se �rdek�ben korm�nya befagyasztotta a j�v�t�telek teljes�t�s�t. V�laszul a francia �s a belga hadsereg janu�r 11-�n megsz�llta a Ruhr-vid�ket. A l�p�sre roppant n�pi mozgalom felelt. A munk�ss�g szervezetei m�r tudt�k, hogy a n�met jobboldal k�l�nb�z�, k�zt�k jelent�s katonai er�i hajlanak tekint�lyuralmi hatalom�tv�teli k�s�rletekre. (Egyet, az 1921-es Kapp-puccsot maguk fojtott�k el k�z�sen.) A Komintern, mindenekel�tt Grigorij Zinovjev �s Karl Radek – t�vesen – �gy v�lte, hogy N�metorsz�gban a Ruhr-v�ls�g kapcs�n akut fasiszta vesz�ly, egyszersmind forradalmi helyzet keletkezett. Ezt nem csak a kommunist�k gondolt�k �gy. 1923 okt�ber�ben Sz�szorsz�g �s Th�ringia �sszes munk�sp�rtjai �s -szervezetei (szoci�ldemokrat�k, f�ggetlen szoci�ldemokrat�k, kommunist�k, s�t anarchist�k) a k�t tartom�nyban munk�skorm�nyokat alak�tottak. Amikor pedig a hadsereg egys�gei megindultak ezek megd�nt�s�re, Hamburg kommunista munk�sai, Ernst Th�lmannal az �len fegyveres felkel�st ind�tottak. A levert felkel�s ut�n, november 8-�n a n�cik is megmozdultak M�nchenben: a h�rhedt s�rpuccsot azonban pillanatok alatt elfojtott�k. N�metorsz�g, legal�bbis ekkor, m�gsem v�lt „fasiszt�v�”. A n�cik hatalomra jut�s�hoz a vil�gv�ls�g k�s�bbi glob�lis megr�zk�dtat�sa kellett. Ennek legf�bb bizony�t�ka, hogy az Akci�bizotts�g leg�lis nemzetk�zi k�zpontja tov�bbra is Berlinben m�k�d�tt (!).

Itt mindj�rt van egy fontos �thall�s a mi probl�m�inkhoz. A korabeli baloldal az �llam v�ls�g�t �s a fasizmus t�mad�s�t az els� vil�gh�bor�t k�vet� utols� forradalmas �vekben esetenk�nt a prolet�rforradalom kereszt�lvitel�re pr�b�lta f�lhaszn�lni. A Magyarorsz�gon most, a 21. sz�zad elej�n t�mad� valamizmus ellen a baloldal az alkotm�nyos, t�bbp�rti parlament�ris rendszer talaj�n, meg�v�s�nak c�lj�val l�p f�l. Ez a jelek szerint a leger�sebben rendszerkritikus, s�t a libert�ris baloldalra is vonatkozik. Ez ugyeb�r nem ugyanaz. A Komintern VII. kongresszus�n Dimitrov magyar�zata is arr�l tan�skodott, hogy f�lismerte: a demokratikus legalit�st, lett l�gyen ak�rmilyen „polg�ri”, a munk�ss�gnak �s a vele egy�tt fell�p� m�s csoportoknak m�r nem csak �gy kell vizsg�lniuk, mint a prolet�rforradalom trambulinj�t, hanem mint a politikai, nemzeti f�ggetlens�gi jogok�rt, a b�k��rt v�vott harc szempontj�b�l �nmag�ban vett �rt�k�, t�bb�-kev�sb� szabad m�k�d�si terepet. Ett�l ezt a rendszert sem szeretni nem k�telez�, sem be�rni vele. A KI VII. kongresszus�n Dimitrov besz�mol�ja alapj�n hozott hat�rozat v�g�re is z�r�mondatk�nt odaillesztett�k a prolet�rdiktat�r�t, mint v�gc�lt, de 1935-ben nem a demokratikus polg�ri rendszer megd�nt�s�re, hanem megv�d�s�re szervezt�k t�megeiket.

�jabb �thall�s: az Akci�bizotts�g Berlinbe telep�tett centruma azt az utas�t�st kapta, hogy t�rekedjen a k�l�nb�z� antifasiszta �ramlatok lehet� legsz�lesebb nemzetk�zi egy�ttm�k�d�s�re. M�g a harci p�nzalap l�trehoz�s�t is elhalasztott�k, nehogy a t�bbi szervezet azt �rezze, mintha k�sz kommunista programhoz �s kiz�r�lagos, net�n k�lf�ldi kommunista ir�ny�t�s� szervezethez val� csatlakoz�sra sz�l�tan�k fel �ket. Erre N�metorsz�g Egyes�lt Szoci�ldemokrata P�rtja �s az �ltal�nos N�met Szakszervezeti Sz�vets�g (ADGB) 1923 tavasz�n hat�rozott balfel� l�p�ssel reag�lt: f�lsz�l�totta szervezeteit: sz�ntessenek be minden egy�ttm�k�d�st a polg�ri korm�nyokkal, �s t�rekedjenek „munk�skorm�nyok” alak�t�s�ra. En�lk�l a hat�rozat n�lk�l nem l�tezhetett volna a sz�szorsz�gi �s a th�ringiai munk�skorm�ny. (K�zben persze a k�zrem�k�d�k m�st �s m�st v�rtak ett�l.)

A mai magyar Liga der�k aktivist�i viszont, noha a Lig�t k�ztudom�s�lag nem vez�rli egyvalamely p�rt, �s programja nem a T�li Palota ostroma (ilyesmit mifel�nk mostan�ban m�sok kezdem�nyeznek), k�lcs�n�sen merev korl�tokat emeln�nek a csatlakoz�k el�. Ellenfeleik sz�mosak, a fasizmust�l irt�z�, a baloldal ellenfeleiben ilyen veszedelmes er�t sejt� liber�lisokt�l a piacos szocdemekig �s a marxista-leninist�kig, vagy csup�n antipatikus monogramok visel�iig. Na ne, bar�taim. Akkor egyenk�nt fogj�tok v�vni a harcot, �s egym�s ut�n fognak „levad�szni” benneteket. Nem �ll�tom, hogy a Komintern korabeli irataib�l nem tudn�k ilyen hangokat el�var�zsolni, de ezek (pl. az olasz Terracini� vagy Bordig��) ebben a m�g f�l-lenini id�szakban egyel�re nem kerekedtek f�l�l. (Na tess�k, most m�r �n se lehetek antifasiszta, � la Hannah Arendt). Az�rt, ha megengeditek, m�g folytatom a t�ma kifejt�s�t.

Az a szervezet, amelynek neve (Antifasiszta Vil�gliga) a mai magyar AL megalak�t�inak eml�kezet�ben hom�lyosan f�lderenghetett, 1923 november�ben alakult meg, nyilv�nval�an az �szi n�metorsz�gi esem�nyek hat�sa alatt. Kezdem�nyez�i k�z�tt tucatj�val vannak akkora nevek (pl. Clara Zetkin), hogy nem szeretn�m a v�llaitokat terhelni vele. Zetkin mellett Willi M�nzenberg l�tta el a titk�ri funkci�t. A Liga legf�bb feladat�nak az antifasiszta f�lvil�gos�t� munka szervez�s�t tartotta, �s megkezdte egy f�zetsorozat kiad�s�t.

�m mik�zben a Vil�gliga munk�hoz l�tott, t�rt�nt n�h�ny jelent�s esem�ny. A forradalmi fellend�l�s hull�ma lassan el�lt. Lenin meghalt, �s ut�daib�l sokszor hi�nyzott az az �lesl�t�s �s emp�tia, amely lehet�v� tette volna, hogy viszonylag kev�s adatb�l a sz�ks�ges k�vetkeztet�st vonj�k le. A h�rom Internacion�l� 1922. �prilis 2-a �s 5-e k�z�tt Berlinben lezajlott konferenci�ja valamennyi r�sztvev� merevs�ge miatt k�l�n�sebb eredm�nyt nem hozott. Fokozatosan gy�keresen megv�ltozott a Komintern �ll�spontja a szoci�ldemokr�ci�r�l, benne balsz�rny�r�l is. Gy�keret vert a „szoci�lfasizmus”, illetve a m�sik oldalr�l a „v�r�s fasizmus” szlogenje. A szoci�ldemokr�cia egyre t�bb orsz�gban lett a polg�rs�g elfogadott vagy �ppen k�v�nt korm�nyzati partnere, amit a Komintern �s p�rtjai egy�rtelm�en k�ros, el�t�lend� v�ltoz�snak tekintettek. K�l�n�sen nem szerett�k, ha a bel�gyi t�rca birtokosaik�nt kardlapozt�k a t�ntet� munk�sokat.

Kider�lt viszont, hogy a fasizmus Olaszorsz�gon k�v�l egyel�re sehol sem v�lt stabil korm�nyform�v�. T�bb helyen polg�ri korm�nyok tiltott�k be a fasiszta szervezeteket; m�g n�melyik autoriter be�ll�totts�g� korm�nyzat is, vet�lyt�rsnak tekintve �ket, igyekezett szabadulni t�l�k. A Komintern vezet�s�ge �s a Liga vezet�i k�z�tt pedig s�rl�d�sok keletkeztek. �gy t�rt�nhetett, hogy ez a j�l kialak�tott szervezet r�viddel els�, 1923. decemberi, akkor �s most, visszatekintve is sikeresnek t�n� berlini konferenci�ja ut�n csendben elhalt. 1924 �prilis�ban, mind�ssze �th�napos m�k�d�s ut�n, hivatalosan is kimondt�k a f�loszlat�s�t.

Az Antifasiszta Vil�gliga megsz�n�s�vel nem �rt v�get a fasizmus elleni k�zdelem. Ezt a dimitrovi �vekig zavarta a munk�smozgalmi ir�nyzatok k�lcs�n�s �ldatlan harca. A ’30-as �vekben azt�n, a n�met nemzetiszocializmus f�l�lkereked�s�vel, a fasizmus/nemzetiszocializmus megsz�nt puszt�n szoci�lis ellenf�l-ellens�g lenni, hanem mindink�bb a l�that�ron megjelen� �j vil�gh�bor� kezdem�nyez�jek�nt jelent meg. Az ellene v�vott harc emiatt egyszersmind a b�ke meg�rz�s��rt val� fell�p�s is volt, amelyhez k�nnyebb volt t�rsakat keresni. Az �j szervezetek, konferenci�k �l�n, a r�giekkel egy�tt �j emberek jelentek meg, tekint�lyes �rtelmis�giek (Henri Barbusse, Romain Rolland), nagy tekint�ly� szoci�ldemokrata munk�svezet�k (Edo Fimmen) stb. A h�res Amszterdam–Pleyel mozgalom, �s a harmincas �vek enn�l is j�val sz�lesebb egy�b b�kemozgalmai (ahol m�r f�lbukkan Thomas Mann, Winston Churchill, Albert Einstein alakja is) m�ig hat�an mutatj�k, hogyan kell megk�zel�teni az egy�ttm�k�d�s k�rd�s�t olyanokkal, akiknek vil�gn�zeti megnyer�s�re nincs rem�ny, de probl�ma-�rz�kenys�g�kre ig�nyt tarthat a progresszi� sz�lesebb t�bora. (K�pzelj�k ide az eln�ks�gbe Solymosi Frigyest, Debreceni J�zsefet, a sor hosszan folytathat�.) Ennek a gyakorlatnak a II. vil�gh�bor� alatt mindannyiunk sz�m�ra komoly hozad�ka volt. M�r nem egy-egy orsz�g fasiszt�it kellett visszaverni, hanem a leger�sebb fasizmusok �ltal szervezett vil�gh�d�t� frontot.

Mivel a sz�ls�jobb multikolor csapatai – minden talajgy�ker�k ellen�re – szorgosan �p�tik hat�ron t�li internacion�lis kapcsolataikat, az AL is j�l teszi, ha szert tesz ilyenekre. Ezt nem kell �jonnan kezdenie. Azoknak az egy�b rendszerkritikus szervezeteknek egy r�sze, amelyekkel �rintkezik, esetenk�nt pedig m�ltatlan hat�rvillong�sokba keveredik, m�r ki�p�tettek nemzetk�zi egy�ttm�k�d�si form�kat. Ezekre nem az�rt van sz�ks�g, hogy (elfogadva a sz�ls�jobb harci m�dszereit) utcai harcokba bocs�tkozz�k a neon�cikkal, hanem az�rt, hogy �tvegye a t�rsszervezetek tapasztalatait, tanulm�nyozza m�s orsz�gok sz�ls�jobb szervezeteinek v�ltozatait, tiszt�zza jelleg�ket �s gondolatvil�gukat, szoci�lis b�zisuk term�szet�t. K�z�pt�von tal�n az�rt is, hogy olyan b�zist �p�tsen ki, amely ha nem is ambicion�lja, de v�gs� soron v�llalja az �tk�z�st, �s k�pes – mint a p�rizsi munk�sok 1934 febru�rj�ban – eredm�nyesen megv�vni azt.