Georgi Dimitrov: Az antifasiszta harc stratégiájáról./részletek/
Jegyzetelte:Alexandrosz 2008.02.14. 19:37
A következetes baloldal figyelmébe, és mindazon antifasisztának, akinek fontos a demokrácia megvédése, valamint tartalmassá tétele.
NB: „Soha többé fasizmust!”
A fasizmus osztályjellege.
A hatalmon lévő fasizmus, elvtársak, ahogy azt a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának XIII. plénumán helyesen jellemezte, a finánctőke legreakciósabb,legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája.
A fasizmus legreakciósabb válfaja a német típusú fasizmus. Ez arcátlanul nemzetiszocializmusnak nevezi magát, holott semmi köze a szocializmushoz. A német fasizmus nem pusztán burzsoá nacionalizmus, ez bestiális sovinizmus. Ez a politikai banditizmus kormányzati rendszere, a munkásosztállyal, a parasztság, a kispolgárság és az értelmiség forradalmi elemeivel szemben alkalmazott provokációk és kínzások rendszere. Ez a középkori barbárság és bestialitás. Ez féktelen agresszió más népekkel és országokkal szemben.
A német fasizmus úgy lép színre, mint a nemzetközi ellenforradalom rohamcsapata, mint az imperialista háború fő gyújtogatója, mint a Szovjetunió, az egész világ dolgozóinak nagy hazája elleni keresztes hadjárta kezdeményezője. A fasizmus nem olyan államforma, amely „mindkét osztály: a proletáriátus és a burzsoázia fölött áll” amint ezt például Otto Bauer állította. Ez nem a kispolgár, amely magához ragadta az államgépezetet”, mint Barailsford angol szocialista mondja. Nem. A fasizmus nem osztályok fölötti hatalom és nem a kispolgárság vagy a lumpenproletráriátus hatalma a finánctőke fölött. A fasizmus magának a finánctőkének a hatalma. Ez a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség forradalmi részével való leszámolás szervezete. A fasizmus a külpolitikában a legdurvább formájú sovinizmus, amely vadállati gyűlöletet szít más népek ellen.
Külön nyomatékosan kell hangsúlyoznunk a fasizmusnak ezt az igazi jellegét, mert a fasizmusnak , szociális demagógiába burkolózva, néhány országban sikerült maga mellé állítania a válság által a rendes kerékvágásból kizökkent kispolgári tömegeket, sőt a proletáriátus legelmaradottabb rétegeinek egyes részeit is, amelyek sohasem álltak volna fasizmus mellé, ha megértették volna igazi osztályjellegét, igazi természetét.
A fasizmus fejlődése és maga a fasiszta diktatúra a különböző országokban különböző , az illető ország történelmi,társadalmi és gazdasági viszonyaitól,nemzeti sajátosságaitól és a nemzetközi helyzettől függő formákat ölt.
Egyes országokban, elsősorban ott, ahol a fasizmusnak nincsen kiterjedt tömegbázisa, és ahol magának a fasiszta burzsoáziának a táborában elég erős az egyes csoportok közötti harc, a fasizmus nem szánja rá magát rögtön a parlament felszámolására és bizonyos legalitást hagy a többi polgári pártnak, valamint a szociáldemokrata pártnak. Más országokban, ahol az uralkodó burzsoázia a forradalom közeli kirobbanásától tart, a fasizmus vagy azonnal megteremti a maga korlátlan politikai egyeduralmát, vagy egyre jobban fokozza a terrort, és az összes vele versengő pártokkal és csoportokkal való leszámolást. Ez nem zárja ki azt, hogy a fasizmus, amikor helyzete különösen kiéleződik, meg ne kísérelje bázisának kiszélesítését, és hogy mit sem változtatva osztályjellegén, a nyílt terrorista diktatúrát összegyeztesse a parlamentarizmus valamilyen durva hamisítványával.
A fasizmus hatalomra jutása nem az egyik polgári kormány egyszerű felcserélése egy másikkal,hanem a burzsoá osztályuralom egyik államformájának, a polgári demokráciának a
felváltása egy másikkal, a nyílt, terrorista diktatúrával. Ennek a különbségnek a figyelmen kívül hagyása súlyos hiba volna és gátolná forradalmi proletáriátust abban, hogy a városi és falusi dolgozók legszélesebb rétegeit mozgósítsa a fasiszták hatalomra jutásának veszélye elleni harcra és kihasználja az ellentéteket magának a burzsoáziának a táborán belül. De éppoly komoly és veszélyes hiba volna, ha a fasiszta diktatúra létrejötte szempontjából lebecsülnénk a burzsoáziának a polgári demokratikus országokban mostanában foganatosított mind erélyesebb intézkedéseit, amelyek lábbal tiporják a dolgozók demokratikus szabadságjogait meghamisítják és megnyirbálják ma parlament jogkörét és fokozzák a forradalmi mozgalommal szembeni megtorlást.
Nem szabad , elvtársak a fasizmus hatalomra jutását olyan egyszerűnek és simának elképzelni, mintha a finánctőke valamilyen bizottsága elhatározná, hogy ezen meg ezen a napon bevezeti a fasiszta diktatúrát. A valóságban a fasizmus rendszerint úgy kerül hatalomra, hogy közben harcot, olykor éles harcot kell vívnia a régi polgári pártokkal vagy azok bizonyos részével, sőt magán a fasiszta táboron belül is harc dúl, mely olykor még fegyveresösszeütközéssé is fajul, ahogy ezt Németországban,Ausztriában és más országokban láttuk.
Mindez azonban nem csökkenti annak a ténynek a jelentőségét, hogy a fasiszta diktatúra bevezetéséig a polgári kormányok rendszerint egy egész sor előkészítő szakaszon keresztül jutnak el és számos olyan reakciós intézkedést foganatosítanak, amely közvetlenül elősegíti a fasizmus hatalomra jutását.
Aki ezekben az előkészítő szakaszokban nem harcol a burzsoázia reakciós intézkedései és a terebélyesedő fasizmus ellen, az nem képes megakadályozni a fasizmus győzelmét, hanem ellenkezőleg, megkönnyíti azt.
Aszociáldemokrácia vezérei takargatták és rejtegették a tömegek elől a fasizmus igazi osztályjellegét és nem szólítottak harcba a burzsoázia mind erőteljesebb reakciós intézkedései ellen. Nagy történelmi felelősség terheli őket azért, hogy a fasiszta előretörés döntő pillanatában Németországban és több más fasiszta országban a dolgozó tömegek nem voltak
felkészülve az ellenállásra.
Mi hát a forrása a fasizmus tömeghatásának?A fasizmus azért tudja vonzani a tömegeket, mert demagóg módon különösen égető szükségleteikre és igényeikre apellál.
A fasizmus nemcsak a tömegekben mélyen gyökerező előítéleteket szítja fel, hanem a tömegek legnemesebb érzéseivel, igazságszeretetükkel, sőt olykor még forradalmi hagyományaikkal is visszaél. Miért igyekeznek a német fasiszták a nagyburzsoáziának ezek a lakájai és a szocializmus halálos ellenségei a tömegek szemében „szocialistáknak” látszani, és miért tüntetik fel hatalomra jutásukat „forradalomnak”? Azért, mert igyekeznek kiaknázni a forradalomba vetett hitet, a szocializmus iránti vonzódást,amely ott él Németország dolgozó tömegeinek a szívében.
A fasizmus az imperialisták legszélsőségesebb csoportjainak az érdekében cselekszik, de a tömegek előtt a sértett nemzet védelmezőjének a szerepében tetszeleg, és a sértett nemzet önérzetére apellál, mint például a német fasizmus amely „Versailles ellen” jelszóval nyerte meg a kispolgári tömegeket. A fasizmus arra törekszik, hogy a legféktelenebbül kizsákmányolja a tömegeket. De ügyes kapitalistaellenes demagógiával környékezi meg őket, kiaknázza a dolgozók mélységes gyűlöletét a rabló burzsoázia, a bankok, a trösztök, a fináncmágnások ellen,és olyan jelszavakat tűz ki, amelyek az adott pillanatban a politikailag éretlen tömegek számára a leginkább csábítóak: Németországban-„köz java előbbrevaló az egyénénél”; Olaszországban-„ a mi államunk nem kapitalista, hanem korporatív állam”; Japánban –„ a kizsákmányolástól mentes Japánért”; az Egyesült államokban- „a gazdaság felosztásáért” és így tovább.
A fasizmus a legkorrumpáltabb, a legmegvesztegethetőbb elemeinek dobja oda martalékul a népet, a tömegek előtt azonban a „becsületes és megvesztegethetetlen hatalom” igényével lép fel. A fasizmus kihasználja, hogy a tömegek mélységesen kiábrándultak a polgári demokrácia kormányaiból, és képmutatóan háborog a korrupción/ az olyan botrányos ügyeken , mint például a Barmat - és a Stavisky-ügy Franciaországban és sok más./ A fasizmus a burzsoázia legreakciósabb köreinek érdekében hálójába keríti a régi polgári pártokban csalódott, azokat faképnél hagyó tömegeket. Azzal nyeri meg ezeket a tömegeket, hogy élesen támadja a polgári kormányokat és kérlelhetetlen a burzsoázia régi pártjaival szemben.
A fasizmus , amely cinizmusával és hazug voltával felülmúlja a burzsoá reakció minden egyéb válfaját, hozzáigazítja minden egyes ország nemzeti sajátosságaihoz. És a kispolgárság tömegei,sőt a munkások egy része is, akiket a nélkülözés, a munkanélküliség és a megélhetés bizonytalansága kétségbeesésbe kergetett, esnek a fasizmus szociális és soviniszta demagógiájának. A fasizmus olyan pártként kerül hatalomra, amely elfojtja a proletáriátus forradalmi mozgalmát és lecsap a forrongó néptömegekre, de hatalomra jutását úgy állítja be , mintha az „egész nemzet” nevében és a „ nemzet megmentéséért” a burzsoázia ellen küzdő „forradalmi” mozgalom volna. /Emlékezzünk csak vissza Mussolini Róma elleni „menetelésére”, Pilsudski Varsó elleni „menetelésére”, Hitler nemzetiszocialista „forradalmára” Németországban stb./
Ám akármilyen álarcot öltsön is a fasizmus, akármilyen formában lépjen is fel, akármilyen úton-módon jusson hatalomra:
a fasizmus- a tőke legdühödtebb támadása a dolgozó tömegek ellen;
a fasizmus- fékeveszett sovinizmus és hódító háború;
a fasizmus dühödt reakció és ellenforradalom,
a fasizmus –a munkásosztály és valamennyi dolgozó legádázabb ellensége.
Id mű:43-48 old./Kossuth KK. -1985/
|