MAL
MAL 2008.02.05. 09:48
„Magyar Antifasiszta Liga vezetősége” aláírással, népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítésére adtak be kérelmet az Országos Választási Bizottsághoz, a holokauszt tagadása büntetőjogi szankcionálhatóságának elérése tárgyában.
Ez a kezdeményezés súlyosan elhibázott lépés.
Ennek megértéséhez először is világosan látni kell, hogy a nyugat-európai joggyakorlatban e tényállási elem tulajdonképpen mind az egyén, mind társadalmi (kisebbségi) csoportok becsületének, identitásának akár szóbeli, akár tettleges formában megvalósuló, nyilvános, rasszista és/vagy fasiszta indíttatású megsértését emeli büntetőjogi kategóriává azzal, hogy ez bizonyos emberi alapjogok korlátozását is eredményezheti.
A jelenleg mértékadó hazai jogértelmezés – mindenek előtt az AB 810/B/1992 sz. álláspontja – magát a fasiszta jellegű szervezkedést nem értékeli önálló tényállási elemnek, azt csak az Alkotmánnyal ellentétes célokat követő szervezethez fűződő jogkövetkezmények – vagyis a szervezet nyilvántartásból törlése, feloszlatása – keretében értelmezi. Jelenleg nem megoldott a csoport, vagy kisebbség elleni agresszív fellépésre felszólító izgatás, fenyegetés miatti jogi fellépés lehetősége sem, ha az nem párosul következményes tettlegességgel. Kizárt a fenyegetett, megsértett csoport valamely tagjának jogi fellépése is az őt, mint e kisebbség tagját ért atrocitás miatt, mert a hatályos jog a becsületsértés tényállását csak természetes személyek kárára értelmezi.
Mindezek miatt a „holokauszt tagadás” fogalmában nálunk nem értelmezhetőek a nyugat-európai joggyakorlat szerinti tényállási elemek; a jelzett fogalom büntethetővé tételére irányuló több kezdeményezést utasított már el az Alkotmánybíróság.
Nagy valószínűséggel, a német Eu-parlamenti soros elnökség idején indított ’holokauszt tagadás ellenes’ offenzíva, ill. a megszületett EP ajánlás nyomán keletkezett jogharmonizációs kényszer idézte elő a vezető kormánypárt által kezdeményezett „zéró-tolerancia” akciót, amely mindössze a gyűlölettel kifejezett gyalázkodás megbocsáthatatlanságát célozta meg és azt is csupán polgári jogi kategóriaként. A „zéró-tolerancia” akció révén vélik elkerülni a kiüresített tartalmú „holokauszt tagadás” büntethetővé tételének a jogalkotási tárgysorozatba iktatását. Jelenleg nincs is ilyen kezdeményezés a Parlament előtt.
Az elmondottakból következően tehát a „holokauszt tagadásának” önmagában bűncselekménnyé nyilvánítása, nyilvánvalóan és indokolatlanul szűkítené a fasiszta-náci-nyilas propaganda, illetőleg izgatás elleni általános törvényi, hatósági fellépés lehetőségét. Még a kezdeményezés teljeskörű sikeressége esetén megvalósuló állapot sem felelne meg a nyugat-európai gyakorlatnak, még kevésbé pedig annak a kötelezettségnek, amit Magyarország a II. Világháborút lezáró (párizsi) békeszerződésben vállalt és ami – sem erkölcsi, sem jogi értelemben, és ezt az AB értelmezésének ellenében is valljuk – sohasem évülhet el.
Ezt a kötelezettséget akkor is érvényesnek kell tekinteni, ha az erre vonatkozó magyar törvényi szabályozás hiányos. Ezzel kapcsolatban csak az lehet a tisztességes és elfogadható álláspont, ha az erre hivatott hatalmi struktúra indokolatlannak ítéli a szabályozás hiányát, illetve súlyos alkotmányos mulasztásnak tekinti azt, hogy nincsenek korszerű, a jelen helyzet követelményeihez igazodó, kellő visszatartó hatású új törvények.
A fasiszta-náci-nyilas propaganda, izgatás és provokáció ellen tehát, mind politikai, mind erkölcsi értelemben elengedhetetlen és sürgető a törvényi szabályozás megalkotása és ennek bázisán a határozott hatósági fellépés megkövetelése, amit nem szabad – egy mindenképpen bizonytalan kimenetelű és egyébként is félrevezetően leszűkítő értelmezésű, továbbá a sürgetően szükséges lépéseket valójában halogató – népszavazás tárgyává tenni. A kérdéskör egészét átlátó antifasiszta megközelítésben olyan álláspontot kell képviselni, miszerint Magyarországnak elvitathatatlan kötelezettségei vannak e tárgyban, a törvényhozó és végrehajtó hatalom ezen kötelezettségeknek pedig, minden körülmények között eleget kell, hogy tegyen, következésképpen ebben a tekintetben nincs és nem is lehet helye népszavazásnak.
A népszavazás kezdeményezőinek erkölcsi-politikai kötelezettségük, hogy – ugyan minden bizonnyal jó szándékú, de mindenképpen téves, és éppen a kívánt cél elérésének ellenében ható lépésük visszavonásával – helyreállítsák azt az állapotot, amelyben eredménnyel és haladék nélkül lehet követelni a fasiszta-náci-nyilas szellemiséget képviselő csoportok elleni határozott hatósági fellépés konzekvens törvényi hátterének kialakítását.
Felszólítjuk tehát a „A Magyar Antifasiszta Liga Vezetősége” felelős személyét, hogy a népszavazási kezdeményezést haladéktalanul vonja vissza. Ennek elutasítása esetén, a valós antifasiszta érdekek elárulásának következményeiért a felelősséget viselnie kell.
Magyar Antifasiszta Liga
Ügyvezető Testülete
|